Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - Lengyel Ágnes: „Ruhás Márjácskák" - palócföldi öltöztetett Mária-szobrokról

NEPI VALLASOSSAG A KARPAT-MEDENCEBEN 8. lása volt, amit az imádság sajátos formájának is tekinthetünk. Másrészt az ábrázolt szent érzékletes, „eleven" megjelenítését célozta. Az öltöztetett ábrázolások jobbára az év egészében szerepet kaptak, különféle viseleteikkel, kiegészítőikkel jelezve az évi ünneprendet. A szobrokat az év ritmusának megfelelően a liturgikus színekhez igazodva öltöztették. Adventban, nagyböjtben lilába, feketébe, karácsonykor és húsvétkor fehérbe, pünkösdkor pirosba öltöztették, egyéb alkalmakkor világoskék, rózsaszín vagy egyéb színes ruhát adtak rájuk. A ruhák és kiegészítők többnyire valamely drámai szükséghelyzet megoldásáért vagy megoldódása utáni hálajelként készültek. A felajánlott koszorúk, nyakláncok, rózsafüzérek, gyertyák és gyertyatartók, vázák, virágok, mellékszobrok, terítők, újabban márvány hálatáblák szintén valamely kérés nyomatékosítására vagy a hála jeléül szolgáltak. Sok Mária-szobornak egész ruhatára jött létre, amelynek egyes darabjai dokumentálják, hogy Máriához folyamodtak, vagy megsegítette az adományozókat különféle fogadalmi helyzeteikben, mint magtalanság, nehéz szülés, egyéb betegségek, gyász, szerelmi bánat és nem utolsó sorban különféle örömök hálajeleiként is készültek öltözékek. A Mária-szobor díszítéséhez és fenntartásához szükséges kiadásokat sokszor a Mária perselyébe gyűlt adományokból fedezik. A szobortartozékokat, értékeket a gondozóasszony őrzi, általában ő tisztítja, tartja rendben a ruhákat is.

5 A kultusz nemcsak múlt, hanem jelen is, amint több helyen ma is készülnek ruhák a Máriácska, azaz Szűz Mária számára. így például a nemzeti kegyhelyen, Mátraverebély-Szentkúton is folyamatos az újabb ruhák készítése és a kegyszobor öltöztetése. Az öltöztetett szobrok jellemzően vonzási központjaivá váltak a települési közösség fogadalmi gyakorlatának. Ahogyan Dám Ince OFM a „Hordozó Mária" valláséleti szerepéről írott könyvében megállapította, az öltöztetett és hordozott Mária-szobrokkal kapcsolatos szokások, „a hozzá fűződő tisztelet és hiedelemvilág, a gondozásához szükséges személyek annyi szállal gyökereznek a falusi nép közösségi életébe, hogy a népi vallásélet egyik leghatásosabb intézményének kell tekintenünk. Mert a hordozható Mária nemcsak liturgikus kultusztárgy [...], hanem jellegzetes népi jelenség is". A népi áhítatban szinte kegyszoborrá magasztosult a helyi szobor vagy kép, erre mutat díszítése, imádkozás a zsámolyánál, gyertyák felajánlása, ékszerezése, öltöztetése.

6 E „tárgyak" elválaszthatatlanok az „ábrázolt" szenttől, és csodás interaktív szerepet töltöttek be a közösség életében. Ezek a képek és szobrok azt a tradicionális emberi mentalitást képviselik, amelyben az ábrázolás nem idegenedett 5 Dám: i. m. 16-17. 6 Dám: i. m. 9. 497