Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - Limbacher Gábor: A váci Hétkápolna kegyhely a térség népi vallásosságában

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. jeleznek e történetek, amelyek világképükben ég és föld szerves és nélkülözhetetlen összetartozását illusztrálják. A Nagybörzsöny melletti Gránát-kút a márianosztrai búcsúsok kultikus pihenőhelye, ahol szentképeket akasztottak a forrás menti fákra. A forrás környékén sok nyakláncnak való gránátkövet szedtek, tudniillik: „amikor Szűz Mária a földön járt, itt mosakodott, és a gyöngysor a nyakából a vízbe hullott".

1

2 E mikrokozmikus mentalitásban az evangéliumi lét és történések nem kétezer évvel ezelőtt, és nem ismeretlen messzeségben történtek, hanem a saját pátriában és olyan időbeliségben, hogy a kultikus szentek kortársaivá válhatnak. A Boldogasszony elszakadt nyakláncának szemei a zarándoklat során még fellelhetőek, s így maga a természetfeletti is elérhetővé válik. Ez a természetfelettire tájoltság és a népi-polgári kettőssége tükröződik az 1904. évi váci búcsúban éneklő remete jelenetéből: az öreg remete előénekelt, és a köré gyűlt népi kórus követte: „Tizennégy napja tart már a sertésvész, Nem segít azon az emberi ész, Egyedül segít csak az isteni kéz: Malac akkor el nem vész." A cikk írója szerint sokan megmosolyogták ezt az éneket, voltak, akik meg is botránkoztak rajta. E polgári reagálással szemben az együtt éneklés és az énekben megnyilatkozó népi vallásos mentalitás fönntartotta a korábbi évszázadok Istenhez forduló fogadalmi gyakorlata szerinti szemléletet. Csapások idején a települési közösség magába szállt, fogadalmat tett, és megújult. Az emberi élet sikerét az isteniből származtató szemlélet ez, ugyanúgy, ahogy a mátraverebély-szentkúti búcsúsok égi közvetítőként fohászkodtak Szent Lászlónak szent lovához, szent lovának szent lábához, szent lábának szent patkójához, szent patájának szent nyomához, az isteni áldás szakrális kontaktus útján való leszármaztatásával. Kiművelt fővel ez a litániaszerü fohász inkább nevetség tárgya, a szakrális folklórban viszont szemléletes szöveg, amely mutatja, hogy a természetben élő, szükséget érző ember számára mindennek értékét az istenihez való viszony adja meg, és szent királyunk szentsége átterjedt mindenre, amivel érintkezett.

1

3 A váci és a szentkúti szakrális táj Szent Lászlóhoz kötődésében és e mentalitás virulenciájában is összeér és átfedi egymást. 12 Hála József: Földrajzi nevek az Ipoly mentén. In Börzsöny néprajza. Szentendre, 1977. 13 Lengyel Limbacher: i. m. 287. 486