Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS KÖLTÉSZET (IMÁDSÁGOK, ÉNEKEK), HITBUZGALMI IRODALOM, IRODALMI SZÖVEGEK HATÁSA - Kész Margit: Archaikus imák Ugocsában

NEPI VALLASOSSAG A KARPAT-MEDENCEBEN 8. és testvéreimnek, hogy nem mehettünk ki vasárnap az utcára a gyerekekkel játszani. Azért is kellet templomba járnunk, mert nagyapám kurátor volt Sásváron. Nagyon jó ember volt, mindenki szerette és amikor meghalt, a templomban teritették ki. A családdal nem csak Mátyfalvára jártunk templomba, hanem Tiszaújlakra, Tiszaújhelybe és Karácsfalvára. Mindig gyalog mentünk. Az iskolában ellennevelés volt. Soha nem tanultunk hittant, sőt akit az osztályfőnök meglátott a templomba menni vagy jönni, az nagyon kikapott másnap. Mindig ordibált ránk és kettest adott. Amikor megszülettek gyerekeim, ők is velem jártak a templomba, még harangozni is megtanultak. Mai napig is járok templomba, vérasztóba, temetésre. Minden liturgián ott vagyok. " (Mátyfalva, K. E. görkat., szül. 1954.) „ Édesanyám mindég azt mondta, hogy nem kell semmiért háborogni. Az ember tehetetlen a sorsával szembe. Úgy kell elfogadni, ahogy jön. Csak hinni kell Istenben és imádkozni. " (Nevetlenfalu, Cs. E. r. k., szül. 1941.) „.. .És bizony a két kis Lajos meg Viola úgy hijták őköt, és anyámnál nőttünk fel elég volt, hogy mi voltunk magunk tizenegyen és még itt volt a két unoka. Hát akkor volt az én anyámnak? Hát azért a jó Isten megadta, hogy 91 évig élt. Nem volt betegsége semmi, őneki csak öregsége volt." (Péterfalva, F. K. ref., szül. 1946.) Ódzkodom az általánosságok megfogalmazásától, de tapasztalatom szerint a kutatott településeken az imádkozásra szánt időt nem a nyugati típusú „az idő pénz" szemlélet vezérli, hanem az imára szánt idő mint áldás, tehát anyagi javakat is biztosító időbefektetésként jelenik meg. Természetesen vannak az imamondásnak hagyományosan kialakult időszakai: este, reggel, régebben déli harangszókor, étkezés előtt. Ezen kívül az egyházi ünnepek környékén általános érvényűén tágul az imamondás időintervalluma. „ ...És vallásos vagyok. És ez tán adott nekünk olyan erőt az egész családba, hogy vótunk sok gyerek, de a szüleim is vallásos voltak. És mi nálunk a nagyböjtbe, akár voltak a nagyfiúk már mehettek... akartak menni már udvarolni, de apám nem engedte. Letérgyepeltünk a szobába'és ott imádkoztunk a rózsafűzért apukával. " (Királyháza, H. A. r. k., szül. 1923.) „ Mi minden este ettünk, mosakodtunk és letérgyepeltünk az ágy mellé. Ott imátkoztunk. Keresztet vetettünk, Atyának, Fiúnak, Szentlélek, Istennek nevében ámen. Utánna összetett kézzel mondtuk: Miatyánk, Hiszekegy, Üdvözlégy. Úgy fejeztük be, hogy: »Aggyon Isten jó éjszakát édesapámnak, édesanyámnak, testvéreimnek és énnékem is. Én Istenem én jó atyám, lecsukódik már a szemem, amíg élek vigyázz reám, vi398