Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Egy rabbiválasztás margójára

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. is tiltotta, de Löw pár nap múlva, augusztus 6-án már Pápára érkezett, és szerző­dést kötve az elöljárókkal megállapodott velük, hogy holtáig a hitközség rabbi­jává fogadják. Egy új lakást is kibéreltek számára évi 700 forintért, amelyet be is bútoroztak. A kanizsaiak pedig ekkor már elbocsátották Löwöt." Az ortodoxok uralkodóhoz küldött folyamodványa ügyében 1848 elején szü­letett döntés. V. Ferdinánd a rabbiválasztás földesúri szabályozását az adott hely­zetben szükségszerűnek ítélte, tehát jóváhagyta. Azon túl, hogy egy magánjogi viszonyt érintő döntést nem kívánt felülírni, nem állott szándékában csorbítani a földesúr tekintélyét sem. Az ortodoxok, a rabbiválasztásból való kiszorulásuk miatt tett panaszuk mel­lett, egyéb vádakat is megfogalmaztak a hitközség haladó pártjával szemben. Az elöljárókat a kóser bor- és húsmérés adójaként fizetett kóser krajcárok önkényes kezelésével vádolták. Továbbá azt panaszolták, hogy az elöljárók elnyomják a többséget képviselő ortodoxokat, és a hitközséget érintő ügyekben önkényesen döntenek, így kántort kívánnak alkalmazni. Sérelmezték, hogy a hitközség ve­zetői az ellenük felszólalókat megfélemlítették, ezért többen is azok közül, akik a folyamodványokat aláírták, a retorzióktól tartva visszaléptek. Mivel a haladó párt a zsinagóga építése miatt kialakult tarthatatlan anyagi helyzetre hivatkozva érte el a szavazati jog zsinagógai szék megváltásával való összekötését, kézen­fekvő volt, hogy az ortodoxok az építkezéshez szükséges pénz felelőtlen keze­lésével vádolják meg őket. A hitközség vezetőségét ellenük szövetkező „pénz­tőzséri arisztokráciának" tekintették, akik egymással rokoni kapcsolatban állva, mint egy családi vállalkozást viszik a hitközségi ügyeket. A viták tisztázására ki­küldött vármegyei hivatalnokok megállapították, hogy a választójogot igénylő elégedetlen 172 családfő közül 89 adót, 86 türelmi adót, 130 pedig a templom­építésre nem fizetett egyáltalán, 124 fő pedig nem rendelkezett pápai lakhatási engedéllyel. Az adóelkerülés ilyen nagy aránya mindenképpen gyengítette az or­todoxok pozícióit, tiltakozásuknak így kevés jogalapja maradt mind az elöljárók, mind a vármegyei hatóságok, illetve a földesúr előtt. A hitközség vezetői az őket ért újra és újra megfogalmazott vádak mindegyi­kére kimerítő cáfolatot írtak, és kemény szavakkal illeték saját hitsorsosaikat. Ok voltak abban a helyzetben, hogy a mintegy száz éve fennálló védelmi vi­szonyban kialakult kényes egyensúly fennmaradását elérjék. Hangsúlyozták, hogy a szavazás szabályozása földesúri jog, tehát aki ezt támadja, egyszersmind a földesurat támadja. Márpedig Esterházy Károly az ő érdekükben változtatott a szavazati jog feltételein, hogy a hitközség anyagi gondjainak megoldását előse­11 VeML: IV. 1. t: A hitközség elöljáróinak és népképviselőinek jelentése a vármegyének az őket ért vádakra. 1846. aug. 2. 338

Next

/
Thumbnails
Contents