Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Sárai Szabó Kata: Női szerepértelmezések - a Református Lelkésznék Országos Szövetsége

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Ez a levél is tanúskodik arról, hogy azok a változások, amelyek a női szerepeket is meghatározták az I. világháborút követő időszakban (a nők iskoláztatása, munkavállalása terén, a modern nő megkonstruálása) az egyházi életre is hatással voltak. A női közösségben vezető szerepet betöltő lelkésznéknek valamilyen szinten alkalmazkodniuk kellett az új viszonyokhoz. Árulkodó Huszárnénak a férj és a feleség, a lelkész és a lelkészné viszonyára utaló megjegyzése. Nyilván újdonságnak számított, ha egy lelkészné nem mint férje kísérője jelent meg egy-egy konferencián, hanem saját körében önálló szereplőként. Ellenvélemények a későbbiekben is megfogalmazódtak az RLOSZ-szel szemben, de mégsem ez a hang volt az általános. A többi egyházkerületben inkább támogatta a lelkészi kar, amit erősíthetett az a tény is, hogy az elnök Ravaszné volt, s Ravasz maga határozottan támogatta az RLOSz-t. Az ellenzőkkel kapcsolatban Ravaszné 1934-ben a következőket mondta a lelkészné-konferenciai megnyitóbeszédében: „Azonban - minden jó szándékunk mellett is - hallottuk a támadók megjegyzéseit is, hogy az egyházban jogokat akarunk gyakorolni és kiváltságos szerepre törekszünk. Mi, mint Istennek alázatos szolgáló leányai, férjeink oldala mellett, az ő irányításukkal és az általuk vezetett minden olyan belmissziói munkában akarunk segítő társaik lenni, amely munkák a nő lelkivilágához legközelebb állanak. Semmi vezető szerepet nem akarunk a gyülekezetben magunkhoz ragadni, sem más programot szolgálni, mint azt, amit férjeink, a lelkipásztorok elénk tűznek..." A továbbiakban kifejtette, hogy az ellenvetők között volt, aki a szövetség megalakulásakor arra hivatkozott, hogy a lelkésznék egyetlen feladata gyermekeik felnevelése. Az RLOSZ válasza erre az volt, hogy valóban Isten elsősorban hitvesi és anyai szerepre teremtette a nőt, de ha itt már betöltötte kötelezettségét, fennmaradó idejét a gyülekezetnek kell szentelnie. A dilemma az volt tehát, hogy a lelkészné hogyan tudta összeegyeztetni családi életét a gyülekezetben végzett munkájával, illetve mennyiben lehetett ez a munka önálló és mennyiben férjének a lelkésznek alárendelt. A két probléma mindvégig fókuszban maradt. A megalakuláskor tartottak attól a szövetség leendő vezetői, hogy a debreceni vezetésű ORLE megakadályozza az önálló szervezet létrehozását. Másrészt mindenképpen meg akarták őrizni Pest, a Dunamellék, (s nyilvánvalóan Ravaszné) vezető szerepét. Erről tanúskodnak Ravaszné instrukciói, amelyeket az alakuló konferencia előtt - mivel azon orvosi kezelése miatt nem vehetett részt -, titkárának, Nóvák Olgának adott. Úgy tűnik felépített stratégia szerint történt a Szövetség létrehozása, s a kezdeményezést úgy kívánták megőrizni, hogy első lépésként a Dunamelléki Egyházkerület szervezetét hozták létre, az országost csak késleltetve. Úgy gondolták, hogy mire az ORLE észbe kap, 328