Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Sárai Szabó Kata: Női szerepértelmezések - a Református Lelkésznék Országos Szövetsége

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Az „új" papnéidál Ravasz László meghatározásában így hangzott: „A lelkészné nemcsak élettársa a férjének, hanem szolgatársa is. Egy bíró, mérnök, tanár, ügyvéd orvos, semmi egyebet nem vár a feleségétől, mint azt, hogy legyen hű feleség, jó gazdasszony, a gyermekek édesanyja, asszonyi méltóságát őrizze meg és asszonyi hivatását teljesítse. A lelkésznétől mindezt elvárjuk s ezenkívül elvárunk még egyebet is: A pásztori munka rá eső részének teljesítését. Hadd hangsúlyozzam először azt, hogy a lelkésznének nemcsak jó gazdaszszonynak és önfeláldozó anyának kell lennie, hanem e tekintetben éppen példát kell adnia, stílust teremtenie, ideált mutatnia. (...) A lelkészné azért van a gyülekezetben, hogy minden asszonynak legyen egy Isten szerinti barátnője. Azért van, hogy a lelkész rajta keresztül megértse és pásztorolja a női lelkeket. (...) Ő a jó szó, a darab kenyér, az apró segedelem. Az a kéz, amelyik a gyermek arcát megsimogatja, a beteg párnáját megigazítja, egy szál virággal elűzi egy szív rideg telét. A pásztorság lelki munka, oda gyöngédség, kedély, lelemény kell. Ez a lelkészné munkaköre. (...) De szövevényesebb gyülekezetben akad olyan munka is bőven, amit igazán csak a lelkészné végezhet el. Leányok vasárnapi iskolája, leányifjúság pasztorációja, asszonykör és munkája, szolgálat a női és anyai lélek ezer ismeretlen mélységeiben: ez mind a lelkésznére vár."

2 Az idézet is jól tükrözi, hogy a nő hivatását minden területen anyai szerepéből határozták meg, mint ahogy ez volt a döntő érv abban a tekintetben is, hogy milyen egyházi munkákra tartották a nőket alkalmasnak. Az újnak definiált papné feladatai azonban nem különböztek mindattól, amit a nők az egyházi egyesületekben már a 19. század végétől elláttak. A gyerekek és nők közötti evangelizálás, a nő- és gyermekvédelem, a hagyományos jótékonykodás az egyházi női munka elfogadott és az 1920-as évekre már elvárt részét képezte. Ez magát a belmissziói munkát jelentette, amely a 19. század végétől különféle egyesületi keretek között zajlott. Éppen a két világháború közötti időszakra esik az egyháznak az a törekvése, hogy a belmissziói munkát a hivatalos egyház keretei közé beemelje, egységesítse, egységesen irányítsa. Ravasz László új papnéideálja is ezt a törekvést tükrözi. A belmissziói munkát gyülekezeti keretek között, a lelkész vezetésével képzelte el, és ennek nőkre eső részét a papné feladataként határozta meg. Azok az egyesületek, amelyek a 19. század végétől egyre nagyobb számban alakultak és egyre több nőt tarthattak számon tagjaik sorában (nem beszélve az olyan kifejezetten női egyesületről, mint a Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet), el2 Dr. Ravasz László: A lelkészné, mint szolgatárs. Református Lelkészek Lapja (továbbiakban: RLL), 1929. dec. 85-86. 324