Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Márkusné Vörös Hajnalka: Kényszerű migráció a Bakonyban és a Balaton-felvidéken. A lakóhelyüket elhagyni kényszerülő protestáns magyarok életlehetőségei a 18. században

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. jén. A török hódoltság pusztításainak hatását, a települések elnéptelenedését (a dikális összeírások és az országos összeírások adataira hivatkozva) gyakran eltúlozzák. Ténylegesen a terület népessége sokkal nagyobb számban vészelte át a török hódoltság viszontagságait.

3 (1. kép.) A várak körüli települések népessége a török hódoltság alatti csatározások és rablások közepette is igyekezett szülőföldjén megmaradni. A községek népességének többsége itt élt és munkálkodott már a török uralom alatt és az azt követő időben, csak jóval szabadabb mozgástérrel rendelkezve, mint a hódoltság előtti, majd utáni időszakban. Az adóösszeírások az ország jobbágynépességére terjedtek ki, de a korabeli társadalomban éppen az adózás alól mentesített rétegek voltak nagy számúak. Az összeírások valós számadataitól való eltérést Magyarpolány példáján mutatom be. A Bakony szívében fekvő Polány a középkorban a bakonybéli bencés apátság uradalmához tartozott, majd a Podmaniczky család foglalta el, és Palota várához csatolta. A 17. század második felében szerezte meg a cisztercita rend, és a 20. század közepéig ők birtokolták a falu területéhez tartozó hatalmas erdőterülettel együtt.

4 A gazdaságot megszervező cisztercita rend a 17. század második felétől 1720-ig Pápáról, majd ezután Zircről irányította birtokai gazdaságát. 1696-ban, majd 1702-ben szerződést kötött Polányban élő jobbágyaival, akik szabadmenetelt nyertek, de az uraság tetszése szerinti robottal terhelte őket.

5 Magyarpolány lakossága a 17. század végén, 18. század elején magyar és református volt. Az 1696. évi országos összeírás adatai szerint a település háztartásainak száma tizenhárom, ha a háztartások átlagos hat fős számát elfogadjuk, akkor 78 fő lehetett.

6 Az 1710-es években több tanúkihallgatás zajlott, amelyekben az elköltöző jobbágyok felől tudakolóztak.

7 A jegyzőkönyvekben 57 olyan személy és család nevét említik, akik az összeírásban nem is szerepelnek. Legalább 25 család 150 fővel. 3 Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján. Somogyi Almanach. 12. Kaposvár, 1969. 7.; Márkusné Vörös Hajnalka: A Balaton-mellék népességtörténetének vitatott kérdései. Kézirat. Veszprém, 2009. 4 Békefi Rémig dr. szerk.: Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsátott a hazai ciszterci rend. Budapest, 1896. 396-400. 5 Veszprém Megyei Levéltár, Cisztercita Rend Zirci Apátságának Történeti Levéltára (Archívum Vetus) (VeML XII. 2.a.) C 85, C 95. 6 Takáts: i. m. 40., 114. (1696), 209. (1715), 298. (1720). 7 Veszprém Megyei Levéltár, Cisztercita Rend Zirci Apátságának Történeti Levéltára (Archívum Vetus) (VeML XII. 2.a.) C 114, C 118.a,b, C 120, C 125, C 146. 299