Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. az 1900. évi Helységnévtár, mígnem a belügyminiszter 1908-ban a név végleges formáját Nemeshanyban állapította meg. "

4

3 A szobor történetéről Vera néni ezt mesélte: „A szobor történetéről csak anynyit tudok, amint a nagynéném és Pál Flóri bácsi mesélt, amikor gyerek voltam. A falu utolsó házánál voltak lovak és egyik rokonukkal történt a tragédia. Úgy 1800 valahányban. Huszonéves lehetett a legény. Nem tudom kivel történt, talán Pál Józseffel. Megugrottak a lovak, eltörött a kocsi tengelye, aztán a kocsin ülő legény szörnyethalt. Morzsolta a rózsafüzért, mikor ment a lovakkal. Búza volt akkor azon a helyen. A faluban is mesélték. Ezért emelték az oszlopot." A kőképhez fűződnek más történetek is. Az egyik, egy katona csodával határos megmenekülését meséli el: „A küképnél a hadifogoly menet megpihent. Az egyik fogoly, imádkozott és elaludt. A többieket tovább hajtották, továbbmentek, nem vették észre, hogy hiányzik. így menekült meg. Mondták a faluban a kükép mentette meg. "

M Kultikus funkciójáról, vallási gyakorlatban betöltött szerepéről azt tudtam meg, hogy a nagycsütörtöki keresztútjárás egyik stációja volt. Barna Gábor írja, hogy a kunszentmártoni Rózsafüzér Társulat nagypénteki éjszakai körmenetet is tartott.

4

5 „Státió járást" tartottak a templomban, majd kimentek a városban található keresztekhez is. Nemeshanyban ezt nagycsütörtökön végezték. „Gyerekkoromban nagycsütörtök este végigjártuk a keresztutat. Bodorfa felé a falu végén kezdtük, én a Gecseiék keresztjénél csatlakoztam, szembe laktunk. Végig jártuk éjfélig a másik falu végéig. Az élmény volt, hogy este későn jártuk a keresztutat. En félős voltam aztán a temetőbe is kimentünk, aztán úgy mentünk be a templomba. Imádkoztunk, énekeltünk. A fájdalmasat mondtuk. A kűképhez is elmentünk. Még iskolás voltam, aztán a II. háború alatt elmaradt. A templomban mondtuk az utolsó stációt. Megcsinálták a szent sírt keresztbül, oltár elejébe tették a keresztet. Itt nem volt akkor Úrnapi körmenet még abban az időben. Később lett. Káptalafára jártunk át misére gyalog. Fél óra volt. Szerettünk átmenni többféle litánia volt ősszel Szent József litánia." Kápli Gézáné nemeshanyi evangélikus asszony úgy emlékszik, hogy nem mentek el a „kűképig": „Én evangélikus vagyok. Tiszteltük egymás, vallását. Én három képre emlékszem. Az egyiken Szűz Mária karján a Kisjézussal. Nagycsütörtökön kálváriajárás volt. Varga Józsefné volt az előimádkozó. A kőképig nem mentünk el, mert nem a megfeszített Jézus volt ott. Piros keresztnél is megáll43 Kardos-Csarmasz: i. m. 4. 44 Németh Istvánné, szül.: Sárfi Mária, Nemeshany, 1924. 45 Barna: i. m. 33. Lásd még Barna Gábor (szerk.): Boldogasszony, Szűz Mária tisztelete Magyarországon és Közép-Európában. Néprajzi Tanszék, Szeged, 2001. 26