Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Coroi Artúr †: A karatnai református anyaegyházközség megalakulása, 1744

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. 10. A Megye Bíroságbfan] meg hagyatik Junjior] Bodó Ferencz Ur[am], Consistorokfnajk penig eő K[e]g[ye]lme mellé Surrogaltat[na]k Kun Mihály, Donát Mihály, Illyés Tamás és Bartók János Uraimek eő K[e] g[ye]lmek, aedituus[na]k penig deputaltaték Balint István, és a kik eő K[e]g[ye]l[me]k közzül az Eccl[esi]ahoz Mittel kötelesek nem voltak, humagiumok[na]k depositiojával kötelezteték mint hogy penig ezekre a Positiokra ezen nemes [Ecclesiaba]..}

1 (Itt a lap elszakadt: az eklézsia alapítóokmánya és ahogyan sokáig hivatkoztak rá, Constitutiója - alaptörvénye - további részét csak töredékesen ismerjük. Jellemző, hogy az egyháztanács tagjai mindnyájan a karatnai egyházközség alapítói közül kerültek ki, de a szentegyház!! neve nem szerepel az alapítóké között.

1

8) Szini János kézdi református esperes 1887. január 16-án így foglalta össze az 1744. VII. 8-án történteket: 1744 előtt egy egyházközséget alkotott a' feltörjai a' karatnaival, melyhez tartoztak a' most is a'feltorjaihoz tartozó leány egyházak - diasporák - Altorja, Felvolál, Felsőkaratna (az öszvesen egy meglehetős nagyságú területet elfoglaló egymásból folyó községek). 1744 = a' karatnai módos nemességből álló birtokosság külön papot kért és nyert, külön templomot épített: szóval: külön egyházközséget alkotott(Szini János esperes a 19. szá17 A Nr. 6. számmal jelzett különálló irat a Karatnai Ev. Ref. Egyházközség irattárában. Lásd még felsorolva: Regestruma a Kézdi Evangelico Református Tractus Leveleinek, készült 1826dik Esztendőben Áprilisnak 3án. A Karathnai ecclesianak felállításakor a hallgatóknak a kepe fizetés iránt magok kötelezések. Regiusok az eleinn bé írva. Tractualis curator Baktsi István Kézdi székbe, esperest Vas Gábor stb. 1744. 8[octav]a Julii. orig[inalis]. (A Református Főkonzisztórium Gyűjtőlevéltára Kolozsvárott. 119/1826. A továbbiakban: RFGyK.) Ezúton köszönjük meg Sipos Gábor fölevéltárosnak a gyűjtőlevéltári iratok átvizsgálásának lehetőségét és a fénymásolatok elkészítését. Az alapító családfők a karatnai egyházi iratokban: személyes patrónusok és jobbágyok, [gelima = kalongya.] 18 Bálint családnevűek Al- és Feltorján is éltek. Egy Bálint István nevű altorjai katolikus személyt 1710-ben, 1717-ben, 1726-ban és 1734-ben is említenek. Az utóbbi két alkalommal kihágásai miatt az altorjai római katolikus megyeszéke elé került, de más Bálint családnevűek is állottak vétségeikért a megyeszéke előtt 1712-ben, 1717-ben, 1722-ben, 1725-ben és 1726-ban. (Coroi Artúr: Altorjai Márton Miklós deák feljegyzései. 1702-1734. In S. Lackovics Emőke - Szőcsné Gazda Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 1. 1. köt. Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007. 80, 90, 105, 108, 115, 117, 124, 129-130, 150.) 19 RFGyK. 129/1887. Szini János 1842-ben a nagyenyedi Bethlen kollégium végzős diákja: mint albisi lelkipásztort választották kézdi esperessé az 1850-es évek végén vagy az 1860-as évek elején. (Jakó Zsigmond Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662-1848. Bukarest, 1979. 244.); A KARATNAI [EV. REFORJMATA EKKL[ÉZSI]A KÖNYVE. Melyben be Írattak l[prim] o A Felséges Uralkodotol 2[secund]o A Felséges Királyi Fő I[gazgató] Tanácstól 3[terti]o A M[éltősá]gos Fő Consistoriumtol 4[quart]o A Fő Tiszteletű Püspöki Forumtol jött Decretumok és Fő Rendelései. 1827

dl

k esztendőtől fogva. írta és Continualni kezdette akkor Karathnai Ev. 267