Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna: Konfesszionalizáció a 18. század második felében: felekezeti konfliktusok Bánkon és környékén
NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. alapján ezt megtehetik. 10 4 Novemberben felmentették a felsőpetényieket, akik valószínűleg ekkor már kérelmezték a szabad vallásgyakorlatot. 10 5 A folyamatban lévő vizsgálat ellenére és az egyházmegye kérésére 1783-ban elrendelték a templom újbóli bezárását, amit aztán egy megismételt vizsgálat után később visszavontak. Az újonnan épített evangélikus templomot 1785-ben szentelték fel. 10 6 Végül ez az utolsó kísérlet sem járt sikerrel a katolikusok számára, a felsőpetényi evangélikus anyaegyház kialakulását nem lehetett megakadályozni. 1784-től már csak a stólakérdés maradt napirenden, ami egészen 1791-ig elhúzódott. A két vizsgált faluban a 18. század második felében egymást érték a konfliktusok, egymással párhuzamosan gyakran több ügy is folyamatban volt. 17531787-ig alig volt olyan év, amikor a két falu valamelyikében ne nyomoztak volna az evangélikus vallásgyakorlattal kapcsolatban. A katolikus papok a konfliktusokban sokszor úgy fogalmaztak, hogy joghatóságukat sérelem érte, a Bánk és Felsőpetény közti filiai viszony az ő jogaikat sértette, amibe az egész protestáns vallásgyakorlat beletartozott. Úgy vélték, hogy a plébánia és a plébános joga kiterjedt a protestáns lakosságra is, a lelkipásztori feladatokra éppúgy, mint a stóladíjra. Az 1750-es években leginkább a szentségek kiszolgáltatása, az 1760-as években a szentségek és az értük járó stóla, az 1770-es, 1780-as években pedig (miután a szentségekkel való szolgálatot nem tudták visszaszerezni) a stóladíj megtagadása állt a katolikus papok sérelmeinek középpontjában. A század második felének konfliktusai véleményem (azaz egy lehetséges értelmezés) szerint annak a folyamatnak a lecsapódását jelentették, amelynek során tudatosult a katolikus egyház képviselőiben az a tény, hogy az evangélikusokat már nem lehetett katolikussá tenni, a templomokat nem lehetett visszafoglalni, a lelkészeket és tanítókat eltávolítani, azaz, hogy együtt kellett élniük egy másik felekezettel. A felekezetek közti határok kialakulását és rögzülésének folyamatát figyelhetjük meg a fenti összetűzésekből. Láttuk, hogy a század végére a lelkészi szolgálatok helyett már csak a stólát próbálták meg a fennálló törvények alapján megtartani. Ez meglátásom szerint az abba való belenyugvásnak a jele, hogy a protestáns felekezetek nagyobb mértékű visszaszorítása a korszakban már nem 104 VPL I. 1. d. APN I. 1782. - 1782. október 24., Kellisch Sámuel és a felsőpetényi evangélikusok levele. 105 A szabad vallásgyakorlatra vonatkozó felmérést 1783. február 7-én végezték el, az engedélyt március 31-én kapták meg, tehát a templom megnyitásakor még engedéllyel nem rendelkeztek. A felmérés értékes forrás, amely a családfők nevét, a családtagok számát és az általuk templomépítésre adományozott összegeket tartalmazza. VPL I. 1. bf. Fasc. 14., No. 10. - 1783. február 7., a felsőpetényi evangélikusok felmérése. 106 VPL I. 1. d. APN I. 1784. - [é. n.] és Okolicsányi: i. m. (2009) 66. 250