Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna: Konfesszionalizáció a 18. század második felében: felekezeti konfliktusok Bánkon és környékén
NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. se óta fennállt, ami ellen az 1753. évi királyi rendelet alapján törvényesen lehetett tiltakozni. Ezt a lehetőséget a katolikus papság több alkalommal ki is használta, mert ők ezt a gyakorlatot a nőtincsi plébános joghatóságának sérelmeként értelmezték, és a joghatóság helyreállítását tűzték ki célul. Ezt a célt nem érték el, Felsőpetényben 1783-ban evangélikus lelkészt iktattak be, a gyülekezet pedig 1785-ben önálló evangélikus anyaegyházzá alakult. A bánki lelkész Felsőpeténybe való kijárásával párhuzamosan a fordított irányú vallási célú mozgás is problémát jelentett a katolikus fél számára, vagyis az, ha a felsőpetényiek átmentek Bánkra (5.). Minden egyházi szolgáltatásért átjártak, de leginkább a keresztelés és a házasságkötés miatt. S 3 Az anyaegyházba való járás természetes velejárója volt a filiál is helyzetnek, később már nem is a felsőpetényiek átjárását, hanem magát a filiális viszonyt kifogásolták. 1765-ben és 1767-ben a katolikus papok (a joghatóságsértés illusztrálására) jelentették, hogy a felsőpetényiek a keresztelendő gyerekeket Bánkra vitték. 5 4 Ezt követően külön nem emelték ki ezt a jelenséget, hanem beletartozott a joghatóság körüli vitákba. 1753-ban felmerült az a kifogás is, hogy a felsőpetényi evangélikus tanitó a reformátusok közt is szolgált (6.). Ebben az évben húsz kálvinista élt a faluban, akiknek Fábry Mihály tanító az evangélikusokhoz hasonlóan szolgált, a napi istentiszteleti alkalmakat megtartotta. A probléma az volt, hogy „különbségtétel nélkül" végezte el ezeket, tehát a falubeli kisebbséget képviselő reformátusok lelkigondozását is ellátta, akiket könnyebb lett volna a nőtincsi plébános fennhatósága alá vonni, mert tanítójuk sem volt. 5 5 A tanító a reformátusoknak saját szokásaik szerint szolgált, de nem prédikált, külön időpontban tartott számukra napi könyörgést, tehát az evangélikusoktól elkülönítve végezte az ájtatosságokat. Tőle származtak azonban az egyházi szolgáltatások, és nem a katolikus paptól, ezért ebből a szempontból hasonlóak voltak az evangélikusokhoz. Az 1753-as, 1762-es kihallgatás és az 1760-as években keletkezett papi levelek is beszámoltak arról, hogy a tanítók működésük kezdete óta gondját viselték a reformátusoknak is. 1771 után már nem került többet elő ez a kérdés. 5 6 53 MOL C 40, Fasc. 16., No. 128. - 1761. szeptember 1., Eszterházy Károly levele a Helytartótanácsnak. 54 VPL I. 1. bf. Fasc. 5., No. 14. - 1765. július 19., Bodonyi Sándor levele, VPL I. 1. bf. Fasc. 11., No. 5. - 1767. február 8., Répásy János levele. Valószínűleg a romhányi esperesek nemcsak a felsőpetényieket, hanem a nógrádiakat is megpróbálták megakadályozni abban, hogy Bánkra menjenek. VPL I. 1. bf. Fasc. 12., No. 12. - 1772. július 9., bánki kihallgatás, Szabó Gergely vallomása. 55 NML IV. I. 1. b. 1756 B28 - 1753. október 22., helytartótanácsi leirat. 56 Érdekes, hogy a bánki lelkésszel kapcsolatban nem merült fel ez a kifogás, pedig ő is mindkét 241
