Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Kovács Bálint: Vallásos társulatok az erdélyi örmény közösségekben a 18-20. században

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. sősorban hierarchikusan, de sokkal inkább a népi vallásosság szintjén volt hatással a 18. század 20-as 30-as éveiben. Ez egy interregionális kulturális kapcsolatot jelentett. Az említett canonica visitatiók a társulatokról szóló alap adatok mellett a társulatok gazdasági jelentőségéről is számot adnak. Minden kongregációnak saját költségvetése volt. Avedik Lukács írta monográfiájában, hogy az erzsébetvárosi plébániai társulatok a templom felépítéséhez financiális segítséget adtak. Társadalomtörténeti szempontból érdekes megnézni, hogy ezek tagjai csak örmények voltak, és a 18. században a trienti zsinat szellemiségét jelenítették meg, míg a 19. században a szociális gondolatok megjelenésével már erőteljesen eltolódik tevékenységük a jótékonykodás irányába. Önálló tanulmányt jelentene az erdélyi örmények szociális intézményeinek létrejötte, amely hasonló színes képet mutat a 19. században - 20. század elején. A világi társulatok sokoldalú tevékenysége időnként és régiónként más és más volt, ez megfigyelhető az erdélyi örményeknél is. Az egyház mint a vallásos élet hivatalos szervezete támogatta ezeknek a társaságoknak a létét, mivel ezáltal az egyházpolitikának is nagyobb behatása volt, mint láttuk Roska a katolikus unió utáni évtizedekben a plébániai társaságokon keresztül a katolikus hitet próbálta erősíteni a társulatok megalapításával. Az egyes társaságoknak sajátos céljuk volt, hierarchikusan voltak felépítve és szimbolikus viselkedésformákat ápoltak. A tagoknak közös céljuk volt, amely más közösségektől és társaságoktól megkülönböztette őket. Sajátos örmény vonásként jelenik meg a társaságok anyagi jóléte, valamint Világosító Szent Gergely patrónusa mindegyik plébánián egy-egy társulat patrocíniumának esetében. 230