Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Kovács Bálint: Vallásos társulatok az erdélyi örmény közösségekben a 18-20. században

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. tos módon a Kárpát-medencei katolikus szenttiszteleti hagyományokkal integrálódtak.

3 Jelen tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy plébániai vallási társulataikra mik voltak a jellemzőek? Megfigyelhetők-e az erdélyi örmények vallásos alapításakor azok a jegyek, amelyek általánosságban véve jellemzőek a laikus vallásos társulatokra? Megfigyelhetőek-e sajátos, örmény vonások? Történeti háttér Örmények a Kárpát-medencében már a középkor óta ismertek, tömeges betelepülésükre a 17. század második felében került sor, amikor az akkori Moldva területéről a hagyomány szerint 3000 család, a történeti források szerint azonban néhány százfőnyi család betelepült Erdélybe, amihez 1672-ben Apafi Mihály fejedelemtől letelepítést és különböző privilégiumokat kaptak.

4 Örményapostoli hitet valló népcsoportként vándoroltak be, azonban hamarosan a betelepedés után, az 1780-as évek végén Oxendio Virziresco címzetes örmény katolikus püspök vezetésével uniót kötöttek a katolikus egyházzal.

5 Innentől fogva örmény rítusú római katolikus az egyházuk pontos megnevezése, a 18. század folyamán 4 örmény rítusú egyházközség, ezáltal 4 örmény kolónia köztudott Erdélyben: Szamosújvár, Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós és Csíkszépvíz. Jóllehet Minas Bzsskean mechitarista szerzetes a 19. század közepén írt útirajzában felsorolja még Nagyszebeni, Szászsebest, Brassót, Kézdivásárhelyt, Marosvásárhelyt, Dévát, Nagyváradot, Temesvárt is, mint Erdély, illetve a Partium és Bánát örmények által lakott településeit.

6 Oxendio 1715. március 10-én Bécsben titokzatos körülmények között meghalt, az örmények élve a jus electionis-szal, vagyis, hogy saját maguk választhatják vallási vezetőiket, 3 Kovács Bálint: Az erdélyi örmény társadalom szenttiszteletének rétegei az újkorban. In S. Lackovits Emőke - Szőcsné Gazda Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Konferencia Sepsiszentgyörgyön 2005. szeptember. 1. köt. Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007. 197-213. 4 A letelepedésről bővebben: Pál Judit: Az erdélyi örmény népesség számának alakulása és szerkezete a 18. században. Erdélyi Múzeum, LIX. évf. (1997) 1-2. S. 104-120.; Pál Judit: Armeni in Transilvania. Contribulii la procesul de urbanizare fi dezvoltare economicá a provinciei / Armenians in Transylvania. Their Contribution to the Urbanization and the Economic Development of the Province. Cluj-Napoca, 2005. 5 Az unióról bővebben: Petrowicz, Gregorio: La chiesa armena in Polonia e neipaesi Limiotrofi. Parte Terza 1686-1954. Roma, 1988., Kovács Bálint: Az erdélyi örmény katolikus egyház és a Sacra Congregatio de Propaganda Fide a 18. század első évtizedeiben. In Őze Sándor - Kovács Bálint (szerk.): Örmény diaszpóra a Kárpát-medencében. Piliscsaba, 2006.; illetve Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-Ügy. A besztercei örmény egyházi viszály története (1607-1700). Századok 143/Nr 4. (2009) 945-974. 6 Minasay Bzükeanc': Canaparhordut'iwn i Lehastan ew hayl kotmans bnakeals i Haykazanc' sereloy i naxneac' Ani k'alakin. I Venetik, I Vasn Srboy Lazaru, 1830. 324-344. 222