Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Miklósi-Sikes Csaba: Egyházi építészet Kalotaszegen. A román és a gótika évszázadai 1540-ig

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. mán kori alkotással állunk szemben, amely szimbolikájának magyarázatát az eredetmondák világában - és csak Keleten - találjuk. Entz Géza témabeli párhuzamát a veronai San Zeno bronzkapujának a Luxuriát, bujaságot jelképező domborművén találta meg, míg jelenleg Sisa Béla kiváló műemlékvédő szakemberünk az, aki fölöttébb érdeklődik a téma iránt, igaz ő ez ügyben a görög szigetvilág tájékán kutakodik. Ennek az alkotásnak korabeli társa a Szentpálról az egykori Erdélyi Múzeum kőtárába beszállított oszlopfő, amely egy ruhátlan női alakot ábrázol, aki bal karját a földre támasztva egészen előre hajlik, mialatt jobbjával erősen kihangsúlyozott alfelét húzza szét. Ennek a - számunkra - szokatlan ábrázolásnak a szimbolikája szintén a pogány magyar hitvilágába vezet vissza. Olyan mély és erős gyökerek ezek, amelyeket a fiatal kereszténység is átvesz. A vistai és a nagykapusi ajtókeretek díszítései, a szentpáli és a sárdi oltárlapok kötélfonás-motívumai, a szamosfalvi keresztelőmedence gyémántmetszésre emlékeztető, síkba fordított, kettős tört pálcadísze, a szentpáli oszlopfő hengerrovata, egyaránt és egyértelműen a nyugati világ (normand) díszítőművészetére utalnak, pontosabban a Szent Benedek-rend, illetve e rendből kivált ciszterciták közvetítésével jutottak el erre a vidékre. A gyerőmonostori egykori bencés templom északi tornya ikerablakainak oszlopfejezetein látható kéttestű, egyfejű sárkány feltűnik a gyulafehérvári főszentély külső zárópárkányán, pontos mása a jáki templom toronyalján, s ott van Vérteskereszten, Zsámbékon, valamint a magdeburgi kórus egyik pillérföjén is. És ez az út a forrásokhoz, a délnyugat-francia vidékekre vezet. Kalotaszeg középkori egyházi szervezetének első írásos nyomait az 133237. évi pápai tizedjegyzék alapján ismerhetjük meg. Ez azt mutatja, hogy a vidék falvai két püspökség, a váradi és az erdélyi között osztódtak fel.

8 8 Hunyad vára (Sebes vára) - ekkor még a vidék központja - körüli települések: Hunyad (Bánfifyhunyad), Almás (Nagyalmás), Monostor (Magyargyerőmonostor), Senkral (Kalotaszentkirály), Valta (Magyarvalkó) név szerint említett plébániái a váradi püspökségnek fizettek adót. Bár a tizedjegyzékben nem említik, más forrásokból tudjuk: Bikal, Füld, Derite, Jákótelke, Nyárszó, Sárvásár, Ketesd, Zsobok és Farnas falvak is a Kalotai Főesperességhez, azaz Várad fennhatósága alá tartoztak. Az erdélyi püspökséghez - akkor a Kolosi Főesperességhez - Kalotaszeg területéről a következő települések soroltattak: Bagun (Bábony), Draut (Daróc), Fenes (Szászfenes), Georgii Villa (Györgyfalva), Gyalo (Gyalu), Kapous (Nagykapus), Legen (Jegenye), Léta (Magyarléta), Lóna (Szász-, Magyarlóna), Nalnuspetri (Nagypetri), Mera (Méra), Ochum (Ajtón), Olahfenes (Román-, Magyarfenes), Popfalva (Papfalva), De Sancto Ladislau (Szentlászló), Szuach (Szucság), Thure (Tűre), Vasarhel (Gyerővásárhely), Vysta (Vista) és Zoinus (Szamosfalva). Ide kell még sorolni Kőrösfot is, bár neve a tizedjegyzékben ismeretlen okok miatt - nem szerepel. 195