Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. sósabb legyen. Ettől csak az lehetett hatásosabb, hogyha nem egyszer, hanem négyszer éri az áldás a növényeket. Solymáron az asszonyok az úrnap előtt, Szentháromság vasárnapján gyűjtött fekélyfüvet (Succisa pratensis) a kezükben tartva a kápolnák elé álltak, mikor a pap az áldást osztotta, hogy a gyógynövény minél hatásosabb legyen.

1

9 Ez a hit alakíthatta az úrnapi koszorúval kapcsolatos szokást, hogy a virágkoszorút nem, vagy nemcsak a kápolna falára tették, hanem a kezükben vitték a körmenetben, tehát mind a négy áldás érte. így volt ez Budakeszin,

2

0 de a környező Solymáron, Pilisszentivánon, Pilisvörösváron, Pilisborosjenőn is. Kismaroson annak a gyermeknek, aki először vett részt úrnapi körmeneten virágkoszorút tettek a karjára.

2

1 Az 1930-as évekbeli fényképeken még vegyes, színes virágkoszorú látható a lányok, asszonyok kezében, vagy a csuklójára húzva. Solymár környékén később a sárga borsos varjúhájból (párkányfű, sírfű, Kullkraut, Kulakrao

d) kötött koszorú terjedt el, és lett a körmenetek jellemzője (4. kép). A sárga varjúháj koszorút (is) készíttették Csobánkán, Ürömön, Pilisborosjenőn, Pilisszentivánon, Solymáron, Pilisvörösváron, Budakeszin, Soroksáron. Néhány faluban még egy-egy látható az öregek kezében. Napjainkban Solymáron élő szokás. Az úrnapi koszorú kötése a nagyobb településeken társasmunka jellegű volt. A növényeket Szentháromság vasárnapjától gyűjtötték a határban.

2

2 A mezeivirág-koszorúkat csak szerdán este, a varjúhájból készülteket vasárnaptól kezdve kötötték. Ez idő alatt igen sokat készítettek, gondolva a messzebb lakókra, a haza látogató rokonokra és a nem falubeli idegenekre.. A kápolnákból mindenki vihetett haza koszorút. Az 1930-40-es években megnövekedett a körmenetre érkező idegenek (elsősorban a fővárosiak) száma, akiket a nők pompás viselete mellett elsősorban a virágszőnyeg látványa vonzott Budaörsre, de sokan mentek Pilisvörösvárra és Solymárra. A budaörsiek panaszkodtak is, hogy az idegenek miatt nekik alig marad koszorú.

2

3 19 Bonomi: i. m. 219. számú jegyzetében. 20 Bálint: i. m. (1989) 359. 21 Varga Zoltánná: A német nemzetiségű lakosság helyzete Kismaroson az 1930-as évektől 1945ig. In Dr. Dabóczy Ákos (szerk.): Tanulmányok Kismaros történetéből. Kismaros, 1995. 97. 22 Sz. Tóth Judit: Szent kötelesség. Űrnapja a Buda környéki német településeken. Tisicum XVIII. évf. Szolnok, 2009. 517-518.; Kováesné Paulovits Teréz - Kovács József: Úmapi virágszőnyeg Budaörsön. Honismeret, XXVII. évf. (1999) 3. sz. 83. 23 Bonomi: i. m. 55. Mai kifejezéssel élve vallási turizmus zajlott úmapján az újságokban és a filmhíradókban az 1930-as években megjelent tudósítások nyomán Budaörsre, Csömörre. Napjainkban egyre többen látogatnak Csömörre, ahol a budaörsinél jóval hosszabb, de lazább virágszőnyeget készítenek. 152