Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Az izraelita egyház két tanulmány erejéig van képviselve a kötetben. Oláh János Kohlbaeh Bertalan írásain keresztül mutat be néhány epizódot a magyarországi zsidóság életéből, a gyermek megszületésétől az ember haláláig. Jakab Réka pedig a Dunántúl legnépesebb zsidó közösségében, a pápai hitközségben az 1840-es években több éven át tartó belviszályt tárja elénk, amelynek során megnyilvánult a közösség ortodox és újításokra hajló csoportokra válása. A vallásos költészet (imádságok, énekek), hitbuzgalmi irodalom a harmadik témaköre a tanulmánykötetünknek, amely az egyéni és közösségi ájtatosságok leírását egyaránt felöleli. Az utóbbi évtizedekben mindinkább fókuszba került az egyén hite, a maga személyére szabott vallásossága, azzal kapcsolatos életérzésének a vizsgálata. A népi vallásosság ugyanis nem teljesen azonos a dogmatikus egyházi vallásossággal, mert a nép mindent átszab a maga lelkére, s aszerint asszimilálja az egyházi vonásokat, és sajátos módon ötvözi a keresztény hagyományokat azokkal az ősi pogány kori elemekkel, amelyeket megőrzött. Gondoljunk itt a népi imádságokra s a különböző népénekekre. Kővári Réka tanulmánya egy gyimesközéploki közösség példáján mutatja be a 16-18. századi népénekek dallamainak továbbélését napjainkig. Medgyesy S. Norbert a 17-18. századból való énekszövegekről, dallamokról és népszokásokról ír Perenye hagyományában. Soósné Veres Rózsa cikke a rózsafüzér-imádság és a költészet (hitbuzgalmi lapok, ponyvák) kapcsolatáról, Kész Margit írása pedig a népi imádságok elterjedésével foglalkozik az egykori Ugocsa megye területén. Az utolsó nagy témakör a vallásos ábrázolások, szakrális emlékek problematikáját taglalja. Az adott téma kutatása az elmúlt két évtizedben igencsak megélénkült, kiváló elméleti és lokális eredményeket felmutató összefoglalóknak lehettünk tanúi. így több tanulmány is foglalkozik a szakrális tér különböző vonatkozásaival. Miklósi-Sikes Csaba írása a középkori Kalotaszegen az egyházi építészet és a településhálózat kapcsolatát vizsgálja, azok összefüggéseit elemzi. Szügyi Ferenc a közép-bánsági begaszentgyörgyi kisemlékekről ír, Tomisa Ilona a 18. századi egyházlátogatásokat felelevenítve, közel 30 burgenlandi település bejárásával ad számot arról, hogy mi maradt ránk az egykor oly gazdag szakrális örökségből (zászlók, öltöztetős Mária-szobrok, fogadalmi keresztek, kápolnák stb.). Soós Sándor tanulmánya a Dunakanyar út menti szakrális építményeinek néprajzi-történeti bemutatását adja közre. Lengyel Agnes a szoboröltöztetés középkorra visszanyúló hagyományára utalva ír a napjainkig továbbélő szokásról és a palócföldi öltöztetett Mária-szobrok típusairól. Lackovits Emőke széles kultúrtörténeti vonatkozásokra építve egy 18. századi - a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében található - oltalomlevél, breverl használatáról, korabeli megbecsüléséről értekezik. Varró Agnes cikke a tűz14