Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Elek leírásában: Csepe magyar falu, Bereg-Ugocsa vármegyében, 200 református, 220 görögkatolikus lakja. Mindenik felekezetnek helyben van papja és temploma. Van tölgyes erdeje. Kövér rétje, de földjei soványak. Tehát inkább alkalmas volt legeltető állattartást folytatni a csepei embereknek, mint szántóföldi művelést. A legeltető állattartásban Kárpátalján főleg a ruszinok jeleskedtek, a földművelésben pedig a magyar lakosság. Saját megítélésük szerint etnikai hovatartozásuk más képet fest. Annak ellenére, hogy a csehszlovák időben elég hatékony volt a csepei lakosok elszlávosítása, továbbá 1944-ben megszűnt a helyi magyar iskola, mégis az 1989-es népszámlálási adatok szerint 1800-an vallották magukat magyarnak az 1900 fős összlakosságból. Ebből azt a következtetést levonhatjuk, hogy a lakosság etnikai összetétele homogénnek fogadható el, akkor is, ha a hivatalos statisztikai adatok ezt a megállapítást árnyalják és vegyes etnikai jelzővel illetik. Csepében településtörténetéből adódóan valójában a 18. század végétől fogva egészen a 19. századon át már vegyes etnikumú lakosság élt. Ugyanis a falu a Perényiekhez tartozott és az uradalom szabad jogállású, szláv nyelven beszélő állattartó gazdákat fogadott be. Csak ezek a telepesek az évtizedek során az első világháború idejére már erősen elmagyarosodtak, megmaradt vallási hovatartozásuk, valamint családi neveik utalnak múltjukra. Mostanság tehát a csepei lakosok falujukat színmagyarnak vélik. Főleg érzelemből ítélkeznek így. Amelyben szerepet játszik a magyar anyanyelv - amit minden nehézség nélkül otthon beszélnek -, az az érzet, hogy szorosabban kötődnek a magyarsághoz, mint az ukránhoz vagy a ruszinhoz. Identitásuk tartalmi részéhez tehát még nem veszik figyelembe az ott élők származásának történetét, netalán vallási gyökereit, a faluban lakó családok történetét, amelyek megismerése, tudatosítása bizonyára számukra is változatosabb, színesebb és pontosabb etnikai képet festene. A magyarsághoz való erős vonzódás ellenére a csepei általános iskolában csak az 1991/92-es tanévtől vezették be a magyar nyelv oktatását A gyerekek állami ukrán általános iskolába járnak, aminek kezdete 1944-ig nyúlik vissza. Ugyanis ekkor számolták fel végleg az addig folyamatosan jól működő magyar elemi iskolákat. Helyette három falura kiterjedő, ukrán és orosz tannyelvű középiskolával kibővített általános iskolát hoztak létre. A magyar anyanyelvű gyerekek természetesen így kénytelenek voltak ebbe az iskolába járni hosszú éveken át. Ezt a kétnyelvű helyzetet - otthon, gyakran az iskolai szünetekben magyarul, az iskolában tanórákon keleti szláv nyelven, orosz-ukránul tanulni, felelni, szóban, írásban számot adni - már annyira megszokták, hogy az említett tanévtől kezdődően hiába adódik lehetőség magyarul oktatni és tanulni, 2000-re annyira lecsök114