Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Albert Ernő: Káromkodás. Csíki és háromszéki adatok

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A magát „igaz hazafi és gyökeres székely"-nek nevező főnemes így írt a káromkodásról: „Bezzeg régen, mivelhogy nem valának ezek az éktelen, Istent méltó haragra indító káromkodások, mégpenig híre-helye sem vala, édes hazánkon is vala az Isten áldása".

3 Az 1779-ben közzétett törvényben is arról írtak, hogy a „káromkodó szitkozódás" nem régen jött be „ez hazába".

4 Még korábbi időkre utaltak az ugyanebben az évben megjelent „törvényes könyvben", amikor azt írták: „Isten ellen való káromkodó és hallani is irtózásra való szitkozódások kezdettenek bé-származni tsak nem régen Hazánkba." Előtte a lapszélen 1538, 1619 évszám található.

5 Természeti csapásokra, társadalmi bajokra utal az az 1720. január 22-én keltezett főkormányszéki rendelet, amely szerint „Tapasztaltatik az is, hogy a kösség az Istennek látogatása alatt nem hogy meghunyászkodnék... minden latorság eláradott... szitok, káromkodás, átok... véteknek is alig tartatik."

6 Bereck város jegyzőkönyvébe is a káromkodás mostani elterjedésétől írtak 1849. szeptember 22-én, tehát nem sokkal a szabadságharc bukása után: „Káromkodás e város lakói közt égbe kiáltó kárhozatos módon áradozván el".

7 1. A káromkodás meghatározásáról Tulajdonképpen mit is tekinthetünk káromkodásnak? Mózes III. könyvében a káromkodás Isten szidalmazását és átkozását jelentette.

8 A Néprajzi Lexikon meghatározása szerint „általában egymást, egymás nemzetségét, az Isten és a szentek nevét emlegetik durván, trágár jelzők kíséretében".

9 Ujabban a káromkodást összekapcsolják a szidalommal, szidalmazással, gyalázassál, s mindegyiknek közös tartalma: valakit vagy valamit indulatos, goromba, durva, túlzó szavakkal, kifejezésekkel gyaláz, becsmérel.

10 A szidalmak, átkok olyan állandó nyelvi használatok, amelyek az elődöktől öröklődtek, amelyet nemzedékek akarva akaratlan egymásnak átadtak; az indulatok kifejezésének olyan hagyományos formái, amelyeknek egyes motívumai évszázadokra nyúlnak vissza. Pócs Éva megállapítása, hogy az átok a kimondott szó erejében vetett hiten alapul, mellyel másoknak rosszat tehet kimondója. Ősidők óta megmaradt, a természeti népek lététől számíthatjuk, akik hittek a gonosz szellemben és erejében. Létezett már az asszírok, etruszkok, zsidók, görögök, bizánciak, germánok stb. mindennapi életében is. Az Istenhez, az indulatok következtében megfogalmazott rossz kívánságokhoz kapcsolódott." Az ősi hitvilág képzetei, a lélekhiedelmek is megjelennek a káromkodó szavakban. Az emberi teremtés erejét egyes esetekben elveszik Istentől, s azt a gonosznak tulajdonítják.

12 44