Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Medgyesy-Schmikli Norbert: XIX. századi népi kéziratos énekeskönyvek Gencsapátiból és Perenyéből

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. kéziratokban nótautalásként feltüntetett énekek dallamát már csak néhány esetben tudtam felfedezni. Az viszont bizonyossá vált, hogy jelentős az Erdélyből származó énekek száma a gencsiek és a perenyeiek áhítatgyakorlatában. A Mikor Máriához az Isten angyala... ének is minden bizonnyal Erdélyből származik, a Siralmas ez világ... éneket egészen más szöveggel Ecsegen (Nógrád vm.) énekelték Kodály Zoltánnak 1922-ben.

42 A gencsi énekeskönyvekben nótautalásként leggyakrabban a XVII. századi siratóstílus dallamkörébe tartozó Boldogasszony Anyánk (Éneklő Egyház [továbbiakban: ЕЕ] 234/302) ének szerepel, mely variánsaiban elterjedt az egész magyar nyelvterületen. Gyakori az Üdvözlégy Krisztusnak drága Szent Teste... kezdetű ének (ЕЕ 162/239) említése, melynek dallama a Rákóczi-dallamkörből származik a XVII. századból,

43 és Perenyében saját dallamváltozatban él. Többször találkozhatunk az Ez nagy szentség valóban... énekkel is (ЕЕ 170/246), melynek dallama Szentmihályi Mihály 1798-as énekeskönyvéből ered. A Dicsérjétek, tiszteljétek, ti keresztények... kezdetű Nepomuki Szent János-ének szintén gyakori nótautalás, mely szerepel az Abért-énekeskönyv (II. kézirat) 166-168. oldalán. Perenyében még él ez a XVIII. századi, Amadé Lászlótól származó dallamvariáns az említett Nepomuki Szent János-, valamint az egyik Szent Ágota- és Szent Vendel-énekben is.

44 A népénekkutatás és a hagyomány felélesztése céljából is örvendetes lenne, ha a többi ének dallama is előkerülne Perenye, Gencsapáti, vagy más falu búcsújáróinak ajkáról, mert énekről igazában, teljes hitelességgel csak dallammal együtt beszélhetünk. 6. A kéziratok legősibb énekei Bizonyosan középkori eredetű az I. kézirat „Krisztus kínszenvedéséről Ének" című, Oh szerencsés ember, most szenved Istened... kezdetű (Nota. Mikor Máriához etc.) nagypénteki éneke (296-298), melynek 10. versszaka így szól: „Minden csepp véreit arany cseppbül vette, - Es Szent Angyalaival ászt mind felszedette, - Ezen drága vére világért ontatott, - Szegény bünüsöknek Orvosul adatott. " Krisztusnak aranytálba hulló vagy arany vére, melyet az angyalok szednek fel, a középkori Grál-legenda elemeit őrzi. A motívum gyakori az archaikus népi imádságainkban,

45 de különösen a nagypénteki Lehullott a Jézus vére ... énekünk őrzi, mely Erdélyben

46 és Moldvában

47 különösen kedvelt ének, de megtalálható a palóc Csány község (Heves vm.) hagyományában is,

48 valamint a IV kéziratban (14— 16.) teljes, 10 strófás terjedelmében. Az ének valószínűleg vallásos ponyva útján került Vas vármegyébe. A gótika lelkiségének (XIII—XIV század) sajátsága volt, hogy naturalisztikusan ábrázolta, pontos számadatokkal felsorolta, hogy Krisztus hány könny- és vércseppet hullatott, hány ütést kapott szenvedése közben. Erre találunk utalást 69