Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Albert Ernő: Káromkodás. Csíki és háromszéki adatok

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. 8. A káromkodás büntetése Oklevelek, jegyzőkönyvek tanúsága szerint be nem látható időtől kezdődően, a XIX. században is, kemény büntetés várt a káromkodókra. Meg is indokolták a büntetés szükségességét. Gyakran hangoztatták, azért van szükség a káromkodás megszüntetésére, mert azzal nem csak az egyént szabadítják meg Isten haragjától, hanem az egész vidéket. Vétkük, az Isten káromlása „az Ég haragját éleszti", és miatta az egész közösségnek szenvednie kell. II. Rákóczi Ferenc tábori rendeletében a káromkodást „nemzetünk", „hadaink" elleni cselekedetnek tekintette.

64 Apor Péter abban látja Erdélyben a korábbi boldogság elveszését, mert az emberek káromkodásba kezdettek: „miólta az éktelen Isten ellen való káromkodás bejöve, micsoda Ínségre és nyomorúságokra jutái, gondold meg, ó, Erdély országa!", majd így folytatta: Káromlás miatt „nincs Isten áldása országunkon, s nem várhatunk utolsó veszedelemnél egyebet magunkra".

65 Hasonlóképpen érvelt Mária Terézia is, amikor 176l-ben olyan rendeletet adott ki, amely a káromkodás megfékezését segíthette elő. A szigorú rendeletet azzal indokolta, hogy a szitkozódás eredménye: Isten nem csak a káromkodót bünteti, hanem figyelmeztető csapásai az egész vidéket érinti, így egy-egy rossz viseletű emberért az egész közösségnek szenvednie kell.

66 Egyben ez azt is jelenti, hogy a káromkodó áthágja az egyház törvényeit, ezért megakadályozásáról a papoknak kell gondoskodniuk, nekik kell ítélkezniük a vétkesek fölött. De segítségükre siet a világi hatalom is, hisz neki is éppúgy érdeke azon veszedelmek, csapások elkerülése, amit a káromkodók okoznak. Milyen büntetéseket szabtak ki a káromkodókra? Elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy gyakran a helytől és a bíráktól függően is ugyanazon vétekért, ugyanabban az időben más-más büntetést állapítottak meg. És a századok teltével a bűn súlyának megítélése is változott. Amíg évszázadokkal korábban egy-egy káromkodásnak minősített vétekért akár halállal is büntették az elkövetőt, addig a későbbiekben pénzzel meg lehetett váltani a bűnt, vagy még tovább haladva napjainkban esetleg a közvélemény csendes, megbocsátó neheztelésére vagy közvetlen környezetében még bátor szókimondásáért elismerésre is számíthat elkövetője. A káromkodókat, szitkozódókat Erdélyben is az egyházi és az ország törvényei szerint büntették. Már a XVI. században általánosan a káromkodásra mondanak ki ítéletet.

67 1555-ben súlyos büntetés járt azért, ha valaki „kurva fiának" mondotta embertársát.

68 Ismételten érdemes utalni arra, hogy Apor Péter már az enyhe káromlások közé sorolja 1736-ban.

69