Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Schleicher Vera: Nyaraló hívek, hívő nyaralók. Fürdőtelepi templomok és kápolnák a Balaton-parton I.

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. formátus lelkész, aki egy nagy kiterjedésű körzet gondozójaként többek között a fonyódi reformátusok ellátásáért is felelős volt, panaszlevélben fordult Rótt Nándor püspökhöz. A panasz tárgya két fonyódi református hívő temetése volt, amelynek alkalmával az ott szolgáló plébános, Iffy Lajos feljebbvalói utasítására hivatkozva megtagadta a kiharangozást. A püspök még aznap válaszolt a levélre, de nem a panaszt tévő református lelkésznek, hanem a megvádolt plébánosnak fejtve ki az esettel kapcsolatos nézeteit. E szerint a püspök alapjában véve helyeselte plébánosa eljárását, ám tekintettel arra, hogy kérdéses eset kényes övezetben történt, mégis önmérsékletre intette őt: „mert kisebb baj [ti. kiharangozás], mint a reformátusokban felkelteni az ellenséget, és arra vinni őket, hogy mindenütt kápolnákat állítsanak föl ők is. Pedig ez a hajlam megvan a Balaton partjára vonatkozólag... hol alig vannak néhányan, most lutheránus templomra gyűjtenek, pedig ez nagy baj. A templom után a pap, s vele a vallási megosztás, pedig a vallási egység nagy áldás egy községben..." Egy homogén katolikus Balaton-part eszméje lebegett minden bizonnyal Rótt Nándor szeme előtt, aki joggal neveztek kortársai a „Balaton püspökének." Ha terve nem is valósult meg maradéktalanul, püspökségének 27 éve alatt nagy lépéseket tett ez irányban. A katolikus jelenlét látható mennyiségi növekedése jelentős volt, de mi a helyzet a minőséggel: a hívek hitéletének alakulásával? „...egész nyáron sok lelki örömöm volt, mert mindig nagyon sokan jöttek a szentmisékre naponta is... és a vasárnapi szentmiséken 40-50 áldozó volt rendes körülmények között"- írta a balatonkeresztúri lelkész egy jelentésében,

22 s megállapítása nagyjából általánosítható az egész Balaton-parti hitéletre. Az új kápolnák hamar szűknek bizonyultak, s különösen a szaporodó rendezvények - például az úgynevezett ünnepi hetek, egy-egy új kápolna avatása vagy XI. Pius pápa 50. jubileuma — jártak nagy pasztorációs sikerrel. Az áldozások száma 150-200 körüli számot is elérte ilyenkor, és az ünnep hatására rendszeresen kérték nyaralók felvételüket a katolikus egyház kebelébe. Különösen népszerűek voltak az istentiszteleti alkalmak azokon a fürdőtelepeken, ahol hosszú várakozás, elhúzódó szervezés előzte meg a kápolna felszentelését. Az évekig magánvillák teraszán vagy egy-egy nagyobb üdülő kápolnácskájában misehallgatásra kényszerült hívek valóságos presztízskérdésként kezelték a saját kápolna látogatását. Ugyanakkor a nem kifejezetten fürdőtelepi, de Balaton-parti parasztfalvak templomaiban is gyakori volt, hogy nyaranta duplájára vagy akár háromszorosára kellett emelni az istentiszteleti alkalmak számát. Ezeken a településeken jellemzően az őslakosság a korábbi, míg a nyaralók későbbi időpontot választották.

23 A nemzet felemelkedését váró, a vallás közösségi erejében bízó közhangulat és a katolikus püspökség fáradhatatlan egyházépítő szervezése jótékony hatással volt a többségében nagyvárosokból érkezett nyaralóközönség hit felé fordulására, ez azonban nem jelentette korábban tapasztalt valláserkölcsi kifogások csökkenését. 413