Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Kovács Flóra–Puskás Katalin: „Emelj fel helyzetemből, míg kegyelmed le nem jár...” Egy széki adventista asszony vallásos élete

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. „Hát én nem azért mentem a férjemhez, mert nem volt kihez menjek. Mehettem volna városra, falura, és lett volna kihez. Én gyermeki hittel böjtöltem és imádkoztam, hogy a jó Isten rendelje. (...) Nem azért mentem az uramhoz, mert nem volt más, de ő mindig jött utánam, s ahogy én imádkoztam és böjtöltem... nagyon sarkallt, nagyon járt utánam, és akárhogy is próbára tettem az Istent, hogyha nem őt rendelte, akadályozza meg, nem akadályozta meg, hát összeházasodtunk." 1958-ban ment férjhez, egy Kalotaszegről Székre költözött adventista család fiához. Hamarosan — széki viszonylatban elég korán - elhagyta a széki viseletet, az anyósa után „tarkult".

6 Férje, vallásával nem törődve, a széki mulatságok kedvelt szereplője lett, ebben azonban nem sikerült mértéket tartania, és mára alkoholfüggő szenvedélybeteggé vált. Három fiuk született, a két idősebb Magyarországon telepedett le, a legkisebbik Széken alapított családot, Bálványosváraljáról hozott magának adventista feleséget. A férj iszákosságából, hűtlenségéből és hitehagyásából származó konfliktusokra, a megnemértettségre, és a lelki magányra T. Zs. számára a hit nyújt reményt és kiutat. A bútorfestést 9-10 éves kislányként kezdte, 3-4 osztályosán már segített asztalos édesapjának bútort festeni. Ezt a mesterséget senkitől sem tanulta, csak kitapasztalta, és a falu egyik kedvelt bútorfestője lett belőle. Kísérletezőkedvének köszönhetően saját stílust teremtett a széki bútorfestésben, amit Széken mindenki felismer: a Juliska Zsuzsié (ezen a „csúfondáros" azaz ragadványnéven emlegetik őt a faluban). О a virágmotívumokat a hagyományosnál természethűbben festette meg, jóval több színt és színárnyalatot használva. A régi stilizált bimbóstulipános minták sorát kibővítette a kertjében található virágok másolásával. Indázó motívumfüzérei - a korábbi bútorfestő stílussal ellentétben - szinte minden felületet beborítanak, alig látszik ki itt-ott a fekete alapszín. Stílusára jellemző a hagyomány és innováció egyaránt. Míg a virágok ábrázolásában a naturalizmusra törekedett, addig a kompozíciói hagyományos felépítésűek: kísérletezése során nem tetszett neki, ezért nem alkalmazza az egy szárból fakadó egyféle virágmintát. Mostanában a legújabb falubeli igények kielégítésében tudja kiélni festői kreativitását: az új megrendelések között előfordulnak olyanok, amikor a hagyományos fekete alapú bútorfestéssel ellentétben natúr fa lambériárkra fest a képeslapok virágcsokraihoz hasonló tarka, tömött csokrokat. A falu mindhárom szegébe hívják festeni, nagyobb munkák esetén távolabbi családoknál ott alszik néhány éjszakát. Ez a mesterség folyamatosan jó mellékjövedelmet jelentett számára, amivel férjétől függetlenül önállóan gazdálkodott. Ebből tudta támogatni három fiának családalapítását, és önállóan elrendezni a kisebb-nagyobb lakásátalakításokat: fürdőszoba-beépítést, bútorcserét stb. Anyagi javak tekintetében józan gondolkodás jellemzi; szerény, de szorgalmasan és jól gazdálkodik. 384