Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Kovácsné István Anikó: „Tudom, hogy van egy Isten...” A népnevelés vallásos mozgatórugói székely és csángó népművészek élettörténeteiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. megszerveztük, hogy vigyünk fát fűteni. A vendéglőtől hoztuk el a padokat. Megláttam, és mások is meglátták, hogyha akarat van, akkor lehet valamit csinálni, a semmiből is lehet valamit csinálni." 20 „Mindig nagy hatása volt, szerették, nagyon sokan megnézték, s utána beszélgettek is róla, a szereplőket is értékelték, a mű mondanivalóját keresték. A fiatalok keresték a szórakozási lehetőséget, s ebben megtalálták, nem kellett nekik könyörögni." 21 „Hálával tartózom Tarisznyás Mártonnak, a múzeumának, a szárhegyi Szépteremtő Kalákának, a Kriza János Néprajzi Társaságnak, és Magyar Néprajzi Társaságnak, a Pécsi Egyetem népnevelő karának, akik tulajdonképpen nyitották a szememet, csiszolták az agyamat, utat nyitottak arra, hogy megmutatkozhassam." 22 „Amelyiknek segítettem, hogy a faragásban jusson előbbre, mindegyik csúful visszavágott, mindegyik. Aztán azt es befejeztem. Hezzám hiába es jönne valaki, hogy tanító vágásokat kapjon. Végeztem evvel a felével." 23 Ez az eredmény tulajdonképpen a népművelő munka célja, miszerint a valóban szép, gyönyörködtető, a művészi felismerésére kellene képessé tenni az embereket. V.o. Radnai Béla: A népművelés pszichológiai és pedagógiai kérdései. Budapest, 1977. 149. 24 „Én úgy érzem, hogy az iskolában is, és az iskolán kívül is nagyon sokat tettem a gyimesi hagyományok fennmaradásáért." 25 V ö. Bálint Vilmos plébános küzdelmével, amellyel Csíkszenttamás népét sikerült a kultúra számára meghódítania. Bözödi Gy. i. m. 282. 26 Ny. I.-nak a népdal nevelő erejébe vetett hite összecseng Osz Lajos meggyőződésével: „Nincsen fontosabb és nyomatékosabb kulturális teendőnk, mint a magyar néplélek megmentése és immunizálása. Erre pedig egyes-egyedüli tényező és eszköz a magyar népdal, amely a nemzeti érzésnek, a hazafias, vallásos meggyőződésnek és a nemzeti tömörülésnek a kifejezője. Osz Lajos Attila: A tanító teendője a magyar népdal, népzene és népművészet védelmében. In: Tar Károly (szerk.): A magyar népművelés története. Szöveggyűjtemény II / 1 (1919-1945) Budapest, 1978. 184. 27 Ez a megerősödött identitástudat az elmúlt évtizedek emberi méltóságot megfosztó gyakorlata ellenében fogalmazódik meg: „Egy olyan volt a Ceausescu idején, hogy a mi nyelvünk nem es olyan szép, s ezt a papok es mondják, hogy románok vagyunk, elmagyarosítottak, s egy olyan érzést adnak, hogy szégyellje az ember, amit ő beszélget, mond, ami hezza tartozik." 28 Rosszalkodj. 29 Erdő János: A népfőiskola jelentősége népünk életében. Erdélyi Fiatalok 1934. 5. évf. téli sz. 123. 30 V. ö. Karácsony Sándor gondolatával. „Milyen egy etikailag értékes, tehát jó cselekedet a formája szerint? Társadalomépítő erejű. Nem irányulhat tehát rám, magamra, a társadalom egyik tagjára, hanem mindig a másik emberre, a második személyre, a szenvedő félre, reád irányul, téged tárgyaz. Az is egészen természetes, hogy épít, szaporít, gazdagít téged, mert csak így és csak ez lehet az egyetlen garancia arra, hogy te, te a másik ember hajlandó vagy erre a közösségre." I. m. 38. 31 Varsányi Gyula szerint csak az a népnevelő tud azonosulni munkájával, társadalmi szerepével, aki szüntelenül keresi a megújulás lehetőségeit, harcol szakmai és emberi elismeréséért, aki fontosnak ítéli, hogy tudását állandóan gyarapítsa. Művelődési