Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Kovácsné István Anikó: „Tudom, hogy van egy Isten...” A népnevelés vallásos mozgatórugói székely és csángó népművészek élettörténeteiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. irányuló figyelem mintha kiemelné Erdővidéket a regionális elszigeteltségből.

47 Ugyanakkor azt is érzékelik, hogy a vonzáskörzete inkább nyugat irányába terjed, mintsem a helyi közösségre, hogy a külföldiek, a tőle távol élők gyakrabban felkeresik. A megnyilatkozások tükrében tevékenysége egyértelműen megbecsülésnek, elismerésnek örvend. Értékelik az alkotásait, tehetségét, munkaszeretetét, öt tartják a legjobb vargyasi faragónak.

48 Jellemével, megfaragott tárgyainak tematikájával értékekre irányítja a figyelmet, szemléletet, azonosságtudatot formál. „Amit ő megfaragott, azt a szívéből faragta, a községhez fűződik minden legendája, mondája, s a magyar történelmi hősökhöz, nagy fejedelmekhez. Igaz magyar ember, s a művein keresztül azt próbálja az embereknek megmagyarázni, hogy igenis, itt voltunk, itt vagyunk, itt leszünk, magyarok voltunk, s magyarok is maradunk. Nagyon nagy a magyar érzete." (T. R.) Megbecsülik emberi tartásáért, igazságérzetéért, tudásának átadásáért, önzetlen közösségi szerepvállalásaiért.

49 A legáltalánosabb kifejezés, amivel M. F. életének negatív vonásait megjelölik, az a makacs székely. Emiatt a tulajdonsága miatt került szembe nem egyszer a falubeliekkel, a vezetőséggel. Az igazságtudata, saját határozott meggyőződése, a minden körülmények között megmondom a magamét magatartása rendszerint konfliktusok forrásául szolgált.

50 Mindent összevetve, M. F. életműve példaértékű a közösség számára. Hiteles népművészként tartják számon, gerinces magatartása, alkotásai által gazdagodnak, emberi, szakmai tudást sajátítanak el tőle. „Én a szépet tanultam tőle, a munkáján keresztül. A hagyományőrzést, amit nagyon fontos a gyerekeknek átadni, s próbálom én is a népdalokat a gyerekek szívébe elcsepegtetni." (J. L.) „Sokat tanultam tőle. Azt hogy a magamét ne hagyjam. A másét ne kérjem, de a magam igazát harcoljam ki." (T. R.) A pusztinaiak rendkívüli hálát éreznek azért a tudásért, amelybe Ny. I. beavatta őket. Úgy érzékelik, szellemi forrásaik reprezentálása kitágítja számukra a világot. A különböző rendezvényeken való fellépésükkor az addig átjárhatatlannak vélt falujuk határából újabb és újabb fizikai térbe léphetnek be, ami szellemi-lelki távlatokkal gazdagítja az életüket. Ily módon a kultúra ismeretének és forgalmazásának kézzelfogható haszna van, a tudás a továbblépés eszköze, egyfajta mobilizációs csatorna.

51 „Nagyon büszke vagyok, hogy megtanultam azokat, amik voltak régen. Nagyon tetszik nekünk, hogy az ismeretünk nagyobb lesz, hogy mi is egy faluval többet látunk." (Sz. M.) „Jó hogy van, aki tanítsa a gyermekeket, aki vigye, hogy lássanak, tudjanak, kicivilizálódnak, elébb látnak, még vagy tíz lépéssel es, mint akik itt maradnak a faluban." (L. K.)