Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Kovácsné István Anikó: „Tudom, hogy van egy Isten...” A népnevelés vallásos mozgatórugói székely és csángó népművészek élettörténeteiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. serkentette a tájház gondolatának a valóra váltását. Eredményeit elsősorban nem önerejében látja, hanem alázattal tudatosítja Isten segítségét. „Konkrétan érzem a jó Isten segedelmét, hogy adja nekem ezeket az utakat, mutatja." '99-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettől kapott Bányai Jánosdíj tovább fokozza munkakedvét, jól eső érzéssel veszi tudomásul, hogy felfigyeltek a tevékenységére, és azt értékesnek találják. A. M. feladatának érzi az emberek nevelését, és tudatában van tevékenységének értékmentő, nevelő hatásában.

24 G. I. felmutatható eredményeit hitének, a jó Isten segítségének tulajdonítja. Meggyőződéssel állítja, hogy ő formálja benne az akarást, a cselekvést, és támogatja terveinek a kivitelezését. Tudásának átadása közben lelki növekedést tapasztal meg, amiből töltekezni, erőt meríteni lehet. „Mért ne csinálja a másik is? Az az illető embert is formálja, a tanítót is, s az alkotóját is. Olyan dolgokból emeli fel, hogyha esetleg a népművészetet nem gyakorolná, nem tudna kilábalni belőle. így ki tud." Olykor már-már heroikusnak látja a közösség életében betöltött szerepkörét.

25 „Egyszemélyes, önellátó intézménnyé nőttem ki magamat, addig, amíg a férjem élt. Én annyit szenvedtem a népművészetért. De én dolgoztam, nem törődtem, a magam feladatát végeztem." A nemzet napszámosa metaforával azonosulva azonban céltudatosan végzi a nemzet ügyéért vállalt feladatokat. „Népnevelőnek tanultam, s egész életemben tudatosan azt is végeztem. Több mint 52 éve vagyok immár a nemzet napszámosa, amit tettem, arról előre tudtam, hogy miért, és mit akarok." Példaértékűnek tekinti, és önmaga számára követendő életútként jelöli meg Domokos Pál Péternek a munka- és emberszeretetét, ennek az életműnek a megvalósításaiból erősíti hivatástudatát. I. L. abból a meggyőződésből neveli a körülötte élő embereket, hogy felhalmozott tudása értéktelen, ha azt csak önmaga számára tartogatja. Olvasmányélményeit, technikai ismereteit jóindulattal adja tovább mindazoknak, akik érdeklődéssel fordulnak feléje. Munkamorálját, állandó kísérletező kedvét az a hit tarja mozgásban, hogy a megszerzett tudás hatalommal ruházza fel birtokosát. Ezt a szemléletet igyekszik elmélyíteni azokban, akik nyitottak a tanítás befogadására. M. F-et az érdeklődő tekintetek, kérdések indítják irányvonalak mutatására. A tanítványok kitartása örömmel, jól eső érzéssel tölti el. „Jön egy olyan érzés, hogy az az idő, amit vele foglalkoztál, az megragadta őt, szóval nem fútta el a szél." Ny. I.-át a népe iránti elkötelezettség, az értékmentés, az a meggyőződés sarkallja tanításra, hogy egy nép a hagyományai által él tovább.

26 „Nagyon szeretek énekelni, s ezt nem hagynám ki, hogy otthon a gyermekeket tanítsam. Mert ha 369