Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Kovácsné István Anikó: „Tudom, hogy van egy Isten...” A népnevelés vallásos mozgatórugói székely és csángó népművészek élettörténeteiben

- Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A népművelők túlnyomó többsége a tanítók, tanárok közül került ki.

15 Műveltségüket és mindennapi feladataikat tekintve feltehetően ők bizonyultak a legalkalmasabbnak a néppel való kapcsolattartásra, különféle nevelő gesztusok gyakorlására. így talán nem véletlen egybeesés, hogy az általam kiválasztott népművészek nőtagjai végzettségüket és foglalkozásukat tekintve pedagógusok, egyikük óvónő, másik kettő pedig tanítónő. Antal Máriában már gyerekként megfogalmazódik a vágy egy minőségi jövő megélésére: „Úgy éreztem, hogy valami kell hogy legyek." Tanítónősdit játszik a testvéreivel, erre a szerepkörre készül az iskolában, vakációban, amikor elbújva a szénapadlásra magyart, románt és számtant tanul. A bakói tanítóképzőben falumunkára járnak, a csángó falvakban magyar nyelvű műsorokat tartanak, táncolnak, zenélnek, aminek érzékeli a pozitív fogadtatásait, s már ekkor megérik benne a gondolat, miszerint a tanító igazi hivatása a népnevelés.

16 Délutánonként valódi közösségi életet sikerül összekovácsolnia, előadásokra próbálnak, táncokat tanulnak. Nyitottságával, szeretetteljes gesztusaival '90 után is képes megnyerni a fiatalok lelkesedést, érdeklődését a népi kultúra ügyének. Nem egy távolságtartó, értelmiségi magaslatról értekezik az igazi értékekről, azok megtartó erejéről, hanem közéjük megy, személyesen megszólítja azokat, akikben látja az értékek továbbvivőit. „Egy este bementem ide a diszkóba, villanó fények, egy csomó tyúkbél ott a földön. Mentem, s mondom, te, mit csináltok, hol vagytok. Akkor határoztam el, hogy felállók egy székre, s elmondom, mért jöttem. Mondom, valamit gyújtsatok fel, hogy lássam, hogy hol vagytok. S aztán elmondtam, hogy ne, figyeljetek ide, én nagyon szeretném, hogy egy tánccsoportot szervezzünk, remélem úgy gondoljátok, hogy ti lesztek a táncosok. Mondtam, hogy mit is akarok. Na aztán meg is beszéltük, mellettem voltak. 15 párt egyből verbuváltam, és akkor el kezdtem a tánctanítást." A tájház szemléltető keretként szolgál arra, hogy a világ legtávolabbi pontjairól érkező turisták is vidám együttlétben, ének- és citeraszóval kísérve, tudomást szerezzenek a Gyimesek történelmi múltjáról, tárgykultúrájáról, hiedelemvilágáról, motívumkincseiről. A. M. nagy csalódásként, fájdalomként éli meg, hogy a falu Bakó megyéhez való csatolása óta hátrányos helyzetben van a másik két gyimesi községhez képest, hogy Gyimesbükkről nem írnak a szakkönyvekben. Ekkor határozza el, hogy a jövőben ő lesz az, aki a vidéket ismertetni fogja. Észrevétlen módon, szemlélődőként, a közösségbe beolvadva kezd el gyűjteni, otthon pedig papírra veti a látottakat, hallottakat. Kutatásait a folyamatos kíváncsiság, a tudásszomj sarkallja. Úgy véli, a közösség tagjaként hitelesebb módon lehet megragadni a valóságot. Gyűjtéseinek célját a szokások megörökítésében látja, a tudományos értelmezésre azonban nem vállalkozik.

17 365