Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Lanczendorfer Zsuzsanna: „A gyermek Isten ajándéka”. Egy keresztény bába hitvallása

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. tanulhattuk, nem szabadott, akkor volt a kommunizmus. Sőt még meg is büntettek, mert egyszer ideológiai órán azt mondta az előadó 47-be kipucoltuk az országot, kitelepítettük a németeket, a fasisztákat. Én felálltam és azt mondtam, előadó elvtárs, ez nem igaz. Hova valósi maga? Maga is sváb? Igen, mondtam. Attól kezdve mintha elvágtak volna, ötös voltam korábban, de ezután soha nem kaptam jobbat, mint kettes vagy hármast akár mennyire tudtam is." A szülőnővel együtt nem imádkozott: „A szülőnő saját maga imádkozott, én szépen lehajtottam a fejem, vagy odébb ültem, elfordultam, mást tettem. Nem zavartam meg az áhítatban, azt nem szabad." Azonban az gyakran előfordult, hogy a szülőnőnek fogta a kezét és bíztatta az imádságra: „Sokan imádkoztak szülés alatt. Mondtam neki, imádkozzon csak. Biztattam, mikor a fájások nem voltak, nyugodtan a két fájás között imádkozzon csak. A következő fájás, akkor könnyebben megy - mondtam neki. Én hiszek ebben, de pszichésen is hat. Miatyánkot, Üdvözlégyet, meg legtöbben Mária imádságot: Most segíts meg Mária.... Én is szoktam ezt." Kimondottan szülésre alkalmazott imáról nem tud. „Nem ismerek ilyet. Én egy-két Üdvözlégyet elmondok, Édes Jóistenem, Szent Antalom segíts meg! Ezt szoktam mondani." „A Szent Antal szobrot nem vettem elő, bent volt a bábatáskámban végig. Senki nem is tudta, hogy ott van. Én mindig magammal vittem, a Szent Antalt el nem hagyom soha, még ma sem. Ez megvéd engem és segít. És Hála a Jóistennek soha semmi baj nem volt."

21 Nagyon meghatónak találta: „mikor az egyik anya szült és jajgatott az ágyon, az apa a Bibliát a kezébe vette és elfordulva az ajtónál imádkozott. Általában mindegyik felekezetnél előfordult, de főként az evangélikusoknál." Mikor megszületett a kisgyerek és látta, hogy egészséges mit érzett, mondott, gondolt? Köszönetet mondott-e? „Igen. Jaj, Istenem, köszönöm, hogy megint megsegítettél, Szűzanyám csakhogy megsegítettél megint! Ez nem maradhatott el. Engem - hála a Jóistennek -, semmi baj nem ért. Én hittem is, vallásos vagyok, hiszek most is. Én tudom, ha az ember hisz és imádkozik, akkor van segítség." Munkája során nem fordult elő, hogy szentelményt hoztak volna be a szülőszobára, vagy kért volna a szülőnő. Véleménye szerint: „Elfajultak a rendszer miatt, és nem csináltak ilyet. Szülés előtt azonban vett az anya gyertyát és megszenteltette, azzal a gyertyával lett az oltárjárás, avatás, meg a kisgyerek keresztelve." Dukkon Jenőné ismeri a bábakeresztség szokását, sőt nagyon fontosnak tartja: ,Nem tanultuk, mert ugye akkor Rákosi-éra volt és még a felvételi kérdésekben is az volt, hogy miért szüntették meg a kenyérjegyet. Én is hamis önéletrajzzal kerültem be az iskolába. Nem mehettem avval el, hogy én sváb vagyok, föl se vettek volna." „Volt egy idős szülész főorvos, Veder, az mindig azt mondta: »Ne azt nézzék asszonyaim, leányaim ne azt nézzék, hogy milyen vallású, hanem azt, hogy 353