Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Pilipkó Erzsébet: Egyházi fogadalomtétel Kárpátalján

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. való megszabadulás módja.

14 A bűnök körét a keresztény egyházban a Tízparancsolat határozza meg, s ez nem érinti az italozás ügyét, persze az Ószövetség és az Újszövetség elegendő figyelmeztetést tartalmaz a részegesség, a borivás miatt, ám bűnnek nem nevezi azt. Ennek folytán a részegesség sem lehetett büntetendő, legfeljebb a következményei, okozatai miatt, így Isten káromlásáért, gazdagságának eltékozlásáért, anyagi kár okozásáért, lopásért. Ugyanakkor a Tízparancsolat 6. parancsa: Ne paráználkodj. Tehát a paráznaság, a megbotránkoztatás szigorú bűnnek számított, és adott esetben büntetett, szankcionált is mindkét egyház.

15 Azonban miután a világ szekularizációjával az egyház fokozatosan kiszorult az emberek privát szférájából, fegyelmi ereje csökkent, napjainkra elvesztette relevanciáját. A helyi cigánytársadalom az a réteg, amely a fent leírt módon ilyen sajátosan élteti, bár az egyház közreműködését „átszabja" a maga aktuális erkölcsi igényei alapján. A többségi társadalom ugyan megmosolyogja, hogy a cigányok az utcára viszik intim világukat, ugyanakkor tisztelettel is adózik, látva annak elkötelezettségét hite iránt. Sajátos konfliktuskezelési eljárás, amely segíti a hétköznapi együttélést a családon belül. A felfogadás társadalmi megítélése Az alkoholtól egyházi fogadalomtétellel való önmegtartóztatásnak ez a módja az utóbbi évtizedekben, az alkoholizmus terjedésével alakult ki. „Senkit se utasítunk el, aki értelmes kéréssel jön hozzánk"- mondja a lelkész. Ellentétben a viski felfogadókkal, akik absztinenciájukat megőrizendő, nyilvánosan hivatkoznak fogadalmukra, Salánkon a fogadalomtevők többsége megpróbálja titokban tartani az esetet, és a lelkészt, vagy adott esetben a parókust is felkéri a titoktartásra. A felfogadók alkoholfogyasztásra vonatkozó ígéretüket rendszerint megtartják, akiknek ez az önmegtartóztatás mégsem sikerül, az igyekszik elkerülni a lelkésszel való személyes találkozást. Akadnak olyanok, akik a két fogadalomtétel közötti rövid időszakot használják fel alkoholfogyasztásra, az esküszegő azonban a fogadalomtételt más alkalommal nem ismételheti meg, a lelkésztől erre több lehetőséget nem kap. A titoktartás ellenére a közösség általában tudomást szerez az eseményről: pletyka, szóbeszéd útján vagy más külső megnyilvánulásból. Megítélése ambivalens: tiszteletet, sajnálatot, irigységet és lenézést egyaránt tartalmaz. Vannak, akik tiszteletüket fejezik ki azok iránt, akik több éven keresztül önfegyelmet gyakorolnak, és egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt, míg mások ugyanezeket sajnálják, hogy „idáig kellett jutniuk", hogy önállóan nem képesek mértéket tartani. A fogadalomtevők önfegyelmét irigyléssel szemlélik azok, akiknek közeli családtagjuk mindenféle ráhatás ellenére erre nem képes. Az „ingadozókat" és esküszegőket a közösség általában lenézi és sajnálja. 344