Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Zsigmond Győző: Szólásmondásaink egyházi-vallási vonatkozásairól

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. szoktunk írni ilyenkor: páternoszter, portikus (templom előcsarnoka), eklézsia (gyülekezet, egyházközség) stb. Vallási, egyházi vonatkozású archaizmust tartalmazó szólások, közmondások illetve keletkezésük megértése, bennük az archaizmus helyes használata néha ugyancsak gondot jelenthet (korda 'kötél' - kordában tart 'szigorúan'; dézsma egyházi adó'; gárgyán, gvárdián 'házfőnök, rendházé'). Hasonló a helyzet a tájszókat, népnyelvi kifejezéseket (kálomista 'kálvinista'; herkópáter, zabálócsütörtök 'hamvazószerdát követő' stb.) magukba foglaló szólásmondásainkkal. A régies illetve táji íz megbecsülendő örökségnek számít, melynek őrzése egyúttal nyelvileg, a nyelvművelő szempontjából is helyes. Figyelmeztető, már-már közmondásos példa Dugonics András „Etelka" című regénye arra, hogy jó, ha mértékkel, válogatva, a szöveg-környezetnek megfelelően élünk szólásainkkal, közmondásainkkal. Hogy mennyire fontos stílusnemnek, hangulatnak, rétegnyelvi színezetnek megfelelően használni szólásmondásaink közül az egyházi, vallási vonatkozásúakat is, csak aláhúzza a különböző vallásokhoz, felekezetekhez kapcsolódásuk. Nyugodtan mondhatják például, hogy lassan páter a kereszttel (ne heveskedj, ne kapkodj), vagy, hogy ez nem kóser (nem rendes, megbízható) a meghitten beszélgető bármilyen felekezetbeliek, de méltán visszásnak tűnne, ha például katolikus paptól, a szószékről hallanók ezeket. Illetve ha protokolláris ökumenikus találkozón ilyeneket mondanának a részvevők: Nehéz a pápista varjút húsra szoktatni (valamit megszokott, nehezen szokik meg mást), kálomistává lett, mint a hársonyosi ember holta után (megmerevedett a nyaka) stb. Persze, hogy az előbbiek a körülményekhez, hangnemhez nem illő volta az elsődlegesen bántó, de a dolgot súlyosbítja ilyenkor a másik fél vallására nem a kellő tisztelettel utaló szólásmondások használata. A tapintat, a kellő ismeretek megléte, valamint a jellemesség: szavatolják az említett sarkított helyzetek meg az ehhez hasonlók elkerülését. Egyféle összegezésként megállapítható, hogy a magyarság kereszténységhez kötődése e téren is hangsúlyos, az is megmutatkozik szólásmondásainkban, hogy népünk körében több felekezet is jelentős hagyománnyal bír. Jelen tanulmány nem tért ki a magyarság kereszténység előtti és utáni - s egyáltalán - más vallásokhoz való viszonyára, kétségtelen viszont így is, hogy ezek fontossága noha nem elhanyagolható, de tükröződése szólásmondásainkban szórványos csupán. Szólásmondáskincsünk egyházi-vallási vonatkozásainak szemügyre vétele, tanulmányozása bizonyára több tanulsággal is szolgál, mint a már említettek. Hangsúlyozom, indokolt tehát szólásaink, közmondásaink - ezen népköltészeti alkotások (frazeológiai szókapcsolatok) — egyházi vonatkozásairól szólni. Egyháziak, néprajzosok, nyelvészek egyként örülhetnek, ha a felvetett kérdések 33