Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Tánczos Vilmos: A moldvai csángók népi vallásosságának kutatása (Kutatástörténeti összefoglaló)

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. repével,

12

' a papi státus mai megítélésével,

122 a hagyományos vallásos mentalitás meggyengülését jelző deviáns viselkedésformák megjelenésével

123 foglalkozik. Ugyancsak a deviancia a témája PÁPAI VIRÁG tanulmányának,

124 amely egy klézsei férfi és családja pünkösdista hitre való áttérésének szociális és pszichológiai hátterét tárja fel a modernizációs jelenségek (pl. migráció) kontextusában. Kocsis MÓNIKA a betegségekről szóló narratívumokat vizsgálja,

125 amelyeket szintén alapvetően határoz meg a vallásos szemlélet. A vallás és a közösségi identitástudat szoros kapcsolata már a XIX. század kutatói számára evidencia volt, de az összefüggés különböző aspektusainak beható tanulmányozása csak az utóbbi évtizedekben vált fontossá, amikor a moldvai csángók közösségi önmeghatározása körül kérdések tömkelege merült fel. Egyrészt szembeötlő volt, hogy Moldvában egy középkorias vallásos mentalitás került szembe a különböző modernizációs és szekularizációs mentális folyamatokkal, továbbá nyilvánvalóvá lett az is, hogy a moldvai csángóság körében nem történt még meg a polgári nemzettudat kialakulása, de a modernitás posztmodern körülményei között a vallás már nem tudja azt a „klasszikus" nemzeti identifikációs szerepet betölteni, mint amit a XIX. században „idejekorán" kialakult polgári nemzetek esetében sikeresen betöltött. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a csángó közösség saját értelmisége, ami mindenekelőtt a XIX. század végén formálódott moldvai katolikus klérus volt, egy ortodox román nemzetállamba való integrációt tűzte ki elérendő közösségi célul, és ehhez a célhoz mindvégig következetesen ragaszkodott. A több szempontból is ellentmondásos helyzetben a csángó közösségi identitástudat a XX. században megzavarodott. A vallás és közösségi tudat viszonyának izgalmas problémájával valamilyen formában voltaképpen minden csángókutató találkozott, és kutatásait rendszerint nem is tudta függetleníteni ettől a kérdéstől, ami gyakran a kutatási eredmények bemutatásában is tetten érhető. Vannak azonban olyan tanulmányok is, amelyek nem valamilyen más néprajzi téma fontos körülményeként beszélnek erről a kérdésről, hanem kifejezetten a vallás és identitás valamely összefüggésének megvilágítását tűzik ki célul. A vallás identifikációs szerepével PÁVAI ISTVÁN foglalkozott a legkövetkezetesebben,

126 és végül erről egy teljes kötetet

127 jelentetett meg. Ezenkívül még - a megjelenés időrendjében - MAGYAR ZOLTÁN,

128 TÁNCZOS VILMOS,

129 DIÓSZEGI LÁSZLÓ-POZSONY FERENC,

130 SÁNDOR KLÁRA,

131 BOROSS BALÁZS,

132 SIMON BOGLÁRKA

133 idevágó tanulmányait említjük meg. 2. 11. A vallásosság intézményei A vallásosság hivatalos intézményeinek (pl. püspökségek, kolostorok, plébániák és ezek filiái, szerzetesrendek missziós tevékenysége stb.) történetét a kutatás eddig elsősorban mint egyháztörténeti kérdést kezelte, és alig beszélt arról,