Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Peti Lehel: Offenzív mágikus rítusok a moldvai csángó falvakban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. meg). Pana când nu dai inapoi. (Addig, amíg nem adod vissza.) De ha jen meghalok, kijed nem tudja, hogy én mit loptam? Vissza bírja adni? Nem bírja!"

4 A lopáseseménynek a közvélemény általi megítélésében nemcsak valláserkölcsi indítékok játszanak szerepet, a közösségi életben a tulajdon megvédése mindig elsőrendű fontossággal bírt, amelyet a jogi népszokások egész sora biztosított.

5 A legújabb jogi antropológiai kutatások kiemelt fontosságúnak tartják a joghatékonyságot befolyásoló gazdasági, kulturális és erkölcsi normák meghatározó voltát is.

6 A konfliktusmegoldási módok vizsgálata bizonyos törvényszerűségek, a háttérben meghúzódó szabályok és viselkedési módok felfedését teszi lehetővé az antropológia számára. Módszerként a kiterjesztett eset módszert, az elbeszélt esetet {memory cases), az összekapcsolódó esetek sorozatát (= jogi folyamat = társadalmifolyamat), az esetleírásokat, az interjút, az összehasonlítást {szinkron vagy diakron) alkalmazza.

7 2. A kiríkotás A lopás a csángó hiedelmek szerint meg nem bocsátható bűn mindaddig, amíg a bűnös be nem vallja vétkét, és vissza nem adja az eltulajdonítottakat. A felfedés módja ritualizált, a közösségi nyilvánosságot feltételezi. Ennek egyik formája a „kiríkotás", amikor a bűnös nyilvánosan beismeri vétkét, és bocsánatot kér. A beismerés rítusa a lopott javaknak a visszaadásával párosul. A „kiríkotást" mágikus úton is elő lehet idézni úgy, hogy a sértett fél kilenc pénteken „ráimádkozik" a tolvajra. A ráimádkozást esetenként a pap nyilvános (hétköznapi) mise keretében is végezheti. (1) Az elmondott imaszövegek a katolikus vallásgyakorlásban használt imák, a „megszólított" szent általában Szent Antal. A Szent Antalhoz való imádkozás valószínűleg annak a középkori hiedelemnek a továbbhagyományozódása, amely szerint régebb a parasztokat patronáló szentet, akinek révén az átok lesújtását remélték embertársaikra, igazságosztó úrnak képzelték el, aki a saját vagy patronáltjai sérelmeiért áll bosszút; megbetegíti például a templom vagy a parasztok birkáit elrablót, vagy odaragasztja a kezét a kerítéshez.

8 [Mondták, hogy lehet ráimádkozni a tolvajra...] „Igen, igen. Páduai Szent Antalnak. [Hogy van az az imádság?] Nem tudam. Oláhul csak. [Csak imádkoznak, vagy valamit még csinálnak?] Nem. Csak imádkozunk minden pénteken, hogy a Jóisten adja ki a tolvajt. Hogy mondja meg, ríkotsa ki maga, hogy mit csinált. [És volt olyan, hogy visszaadta?] Vöt. Igen. Visszavette (vetette) a dolgot. Kirikotta. Elvitte vissza, s visszavette a kapun az ellopott dolgot."^ „Tőlem ha loptak valamit, s én kiimádkoztatam, jön ide a kapuhoz, s ríkot, s adja vissza nekem, mit ellopot . Kiríkotsa, hogy tőlem lopta el azt. Ez, depinde (attól függ), ha megcsánlom. Ha feteke miszével megcsánlod, hogy az ember me-