Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - S. Lackovits Emőke: Megszentelt helyek, gyógyító és csodaforrások a Veszprémi Római Katolikus Egyházmegyében, különös tekintettel a Bakonyra és a Balaton-felvidékre

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Csodatévő erejű víznek tartották a kupi erdőben, a pápasalamoni határhoz közel lévő forrást, amelyet a hagyomány szerint gyógyulni vágyó zarándokok ugyancsak felkerestek.

24 A szent kutat Pesty is említi, de már 1864-ben is múlt időben szólt róla, mint egykori zarándokhelyről.

25 Feltehetőleg korábban elenyészett kultusza, mint a devecserinek, bár maga a forrás a mai napig látható, vize iható, sőt, a helyiek meg is jelölték a forrást a közelmúltban. A fára, amely alól a víz a felszínre tör, egy műanyag dobozt erősítettek, bele egy feszületet ábrázoló szentképpel, melléje pedig egy imádságot tartalmazó lapot ragasztottak, ami igazolja, hogy mégsem szűnt meg egészen a csodaforrás, mint szentkút. A forráshoz vezető út melletti fákra a keresztút stációinak képeit erősítették fel, a kút környékét megtisztították és példásan rendben tartják. A két világháború között a Szentkútnál, közvetlenül a forrás mellett lévő erős tölgyfán egy Szűzanya kép volt látható, amit beburkoltak, nehogy az eső eláztassa. Ekkor még Nagy boldogasszony (aug. 15.) napján minden esztendőben a délután 3 órakor kezdődő litánia után többségében asszonyok és gyermekek felkeresték a Szentkutat. Ilyenkor nemcsak Pápasalamonból, hanem Gannáról, Magyarpolányból is jöttek, valamennyi csoport körmenetben érkezett. Plébános nem volt velük soha. A körmenetet az előimádkozó vezette, aki Pápasalamonban Ihász Mihályné Horváth Anna volt. A Szentkútnál elmondták az Örvendetes Olvasót és Mária énekeket énekeltek. Zászlókat, feszületet nem vittek magukkal, csak poharat, amellyel a vízből merítettek. A helyet kizárólag gyalogosan keresték fel és csak Nagyasszonykor. Általában egy órát tartózkodtak ilyenkor ott. Vizet mindig vittek magukkal haza. Ez az 1960-as évekig tartott. A kutat és környékét az erdészet tartotta és tartja ma is rendbe. Napjainkban a plébános rendszeresen kiviszi a gyermekeket a Szentkúthoz. Azt azonban senki nem tudja ma, hogy a forrás mitől lett szent, sőt, az öregek erre vonatkozó elbeszélésére sem emlékeznek. (4.,. 5., 6. kép) Hosszú életű és színes történetű a Zalahaláphoz közelebb lévő, de Tapolca határában a Vendek-hegyen fakadó forrás, a Vendek-hegyi szentkút, amelyet mind Tapolca, mind Haláp magáénak tart. Csodás gyógyulás tette szentkúttá, amelyet még a két világháború között is zarándokok kerestek fel. A XIX. századból őrzik azt a történetet, amikor egy járásra képtelen lány a véndeki szentkútban megmosva a lábát meggyógyult. Előtte sánta birkák mentek keresztül a vizén és épen jött ki belőle valamennyi. A lány apja, a tehetős molnár a hagyomány szerint kis kápolnát építtetett a forrás fölé, amely valójában egy boltozott kápolnácska, igazi forrás-foglalás volt. A történettel, a csodálatos gyógyulással 1927-ben a Tapolcai Újság is foglalkozott.

26 A véndeki szentkút valójában egy bő vizű karsztforrás, amely kiváló ivóvíz is volt az arra járóknak. Adatszolgáltatóim emlékeztek rá, hogy Szűz Mária tiszteletére szentelték a kutat, ahova az 1950-es évekig rend225