Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Veres Emese Gyöngyvér: Konfirmáció a barcasági csángó gyülekezetekben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. esküdtünk a fehérrel. Akkor nem vót ekkora felhajtás, hogy nekünk vegyenek egy menyasszonyi ruhát. (1999: Orbán Gizella, Apáca). „Apácán, a lánynak két 'főszödött' inge volt, egy 'vasárnapi' és egy 'miesnapi'. A vasárnapit konfirmáció alkalmával vette fel először. A vasárnapi ing jobban ki volt hímezve. Míg szép volt, addig ünnepnap vettük, s azután elviseltük'. Konfirmáció után a lány ezt az inget eltette. Eljegyzéstől három vasárnap valamint esküvőkor szintén ezt az inget és gyöngyös pártát viselt. Asszonykorában még néha felvette, lakodalmak, vagy más nagyobb ünnepek alkalmával, s majd eltette, hogy halálakor ebbe temessék el."

15 A piros ruhát használták leggyakrabban. Bálba is mindig abban mentek, ma azonban csak egy-egy előadásra, ünnepélyre, illetve húsvét vasárnapján a kakslövésen a konfirmandus lányok a piros ruhában kísérik a menetet. Krizbán az 1920-as évek közepéig fehérruhában, majd népviseletben konfirmáltak. A mai viseletet, a magya ruhát, Sexty Kálmán lelkész honosította meg a század elején. Ennek része a fehér blúz, az arany sujtásos piros vagy zöld mellény, a fehér szoknya és a tulipánokkal hímzett zöld kötény.

16 Fejükre piros, gyöngyökkel díszített pártát raktak, amelyről szalagok lógtak le. Amikor a piros- fehér-zöld összeállítást nem lehetett hordani, a lányok először piros kötényt kötöttek, majd fehéret, később már el is maradt a viselet. „Szombaton a kikérdezésen ezelőtt kék ruha vót, lerakott szövet. Vasárnap mentünk a magyarruhában. Konfirmálni nem lehetett másban. Mindenkinek ha nem csináltak, akkor kölcsönkérte." (1998: Veres Sára, Krizba, sz. 1912). „Magyarruhában vót nekünk még. Az utolsók vótunk. Piros bársony lajbi s párta vót, s fehér lerakott szoknya. Fehér ingblúz. Ződ sure. Piros, fehér, ződ. Délután sétáltunk, s a milicista elfogott s bezárt a pajtába. S estig ott ültünk, míg jöttek a szülők. S többet nem vót szabad a ződ surcot tönni. Csak pirosat egy darabig. Piros, fehér, ződ vót. Nem vót szabad. Tiltották erőst. De kicsi ideig vót aztán a piros es, mert abban is vót ződ lapi, a tulipántok mellett, s akkor a pirosat sem hagyták többet, hát tiszta fehéret." (1999: Dezső Ilona, Krizba, sz. 1922). A konfirmációnál „akkor cserélődött meg a ruha", amikor Máté János lelkész leánya konfirmált (1996: Mózes Irma, Krizba). 2005-ben a konfirmandusok közül néhányan vegyes házasságból származtak, sőt a magyar nyelvet is alig beszélték, de magyarruhában voltak. Barcaújfaluban az „1877 martius llén tartott presbyteri ülésen Tiszteletes elnök úr előterjeszti, hogy a gyonott leány növendékek által viselni szokott párta és palást lemaradjoné? Hoszasabb megbeszélés után az érdekeltek e részben saját s szabad akaratjok hagyattak; kinek tetszik, viselheti; — kinek nem tetszik, elhagyhatja." - olvasom a presbiteri jegyzőkönyvben. Sajnálatos módon csak ennyi az idézet, de ismerve a község múltját és a szomszédos szász falu hatását, minden bizonnyal a lányok virágvasárnapi öltözetéről van szó. A párta létezéséről még tudnak az újfalusiak, de palást viseléséről már senkitől sem hallottam. 202