Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Szőcsné Gazda Enikő: Az elkeresztelés

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Boszorkánypereinkből, hiedelemtörténeteinkből tudjuk, hogy a beteg ember meggyógyításának egyik módszere régen az volt, hogy felfeszítették a küszöböt vagy padlót, és gyökereket, ruhafoszlányokat, csomókat stb. kerestek, mert a közhit szerint elrejtett tárgyakkal rontást tudtak okozni a házban lakónak. Azt tehát, hogy a gyermek ruháját elásták vagy a padló alá tették, visszafordítási elemként is értelmezhetjük. Tudjuk, hogy a megrontott tehenet például a hiedelmeink szerint ha tövises ággal verték meg, az annak fájt, aki megrontotta. Ugyanúgy a rontott gyermek ruháinak eltemetése a jelzett beszámoló szerint azt sújtotta valamiképpen, aki megrontotta a gyermeket. A rontó lény megérezte a visszarontási rítus alatt, hogy baj van, és visszatért a rontás helyszínére. Ezért kellett bezárni a kaput és figyelni, hogy ki próbál a házhoz jönni. Az elkeresztelés szokáskörével lazán összefüggésbe hozhatjuk az újjászületési szertartásokat is. Ezt a rítust Mircea Eliade ismertette alaposabban. A beavatandó lényt eltemetik, vagy állatbőrbe-bélbe bújtatják, ezzel jelezve, hogy az új korosztály számára újjászületik, előző életét eltemette. Úgyszintén Eliade tudatosította az örök újrakezdés rituális igényét a különböző kultúrákban. Vagyis, ha valami nem sikerült, azt meg kellett ismételni. Az elkeresztelés hiedelemrendszerében talán egy hasonló rítuselemet is felismerhetünk. A beteg gyermeket megrontották, a keresztelőnél nem valósult meg a misztikus védelem, nem sikerült jól. Újra kellett tehát keresztelni. Az őskezdet állapotába kellett visszautalni a gyermeket, és a keresztelés rítusát újraalkalmazni rajta. Végül az újrakeresztelés hiedelemköréről szólva a számmisztika jelentőségét említeném még meg. Az elkeresztelést 9 asszony végzi. A magyar népi gyógyításban a 3-as, 7-es és 9-es számoknak kiemelt szerepük van. Bibó István ezt a holdciklusokkal hozza kapcsolatba. Szerinte a gyógyításnak a holddal különleges összefüggései vannak, és „a népszokásokban is, ha valamely komplikáltabb cselekvésről, például a varázslás által való megrontásról van szó, ezért kell a varázslást 9-szer, vagy 9 napon keresztül végrehajtani. Ugyanis a rontást eredetileg mindig egy nem közönséges érzelem (erős gyűlölség, irigység, szerelem stb) kísérte és az elme e hosszabb érzelemláncolattal kapcsolatban mindig 9 motívumot, illetőleg 9 megfelelő egységet jegyzett meg. Később, amikor a rontás már inkább mechanikus módon, vagyis nem oly élénk érzelmekkel gyakoroltatott, az elmének az időre vonatkozó nagyobb számú egységei egyszerűen előírattak a cselekvés számára."

21 Az újrakeresztelés hagyománykörének elemeit a bukovinai székelyeknél leljük fel, ott a diftériás gyermeket gyógyították azzal, hogy új nevet adtak neki.

22 Hadikfalván Grynaeus Tamás a rítusnak egy különleges elemét találta meg: a levetkőztetett gyermek ruháját a hátuk mögött a vízbe dobták, a víznek úgy kellett elvinnie a kis beteg ruháját, hogy nem szabadott közben a bedobónak hátranéz192