Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Szikszai Mária: Szent Antallal kapcsolatos archaikus népi imák

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 7. vizuális megjelenítéséből eredeztetünk. A vizuális megjelenítéseknek is megvan a maguk forrása, és a középkorban ez különösen így volt. Amennyiben tényleg meg akarjuk érteni a levegőbe repítés motívumát, vissza kell nyúlni a középkori legendaszövegekhez. Mint számos más témát, úgy ezt is a festők az olyan közismert középkori legendagyűjteményekből merítették, mint amilyen a Legenda aurea. íme, a Voragine erre vonatkozó szövege: „Másszor az angyalok az égbe ragadták, de rögtön ott teremtek a démonok, hogy feljutását megakadályozzák. Születése óta elkövetett vétkeit vetették a szemére. Az angyalok azt mondták nekik: „Nincs szükség ezeket a vétkeket felsorolni, mivel az Ür irgalmából eltöröltettek. Azt mondjátok meg, ha tudjátok, milyen vétkeket követett el, mióta szerzetes lett!" Egyet sem tudtak rábizonyítani, s így az angyalok Antalt szabadon vitték a magasba, majd visszahozták a földre."

27 A remete levegőbe emelésének szövege nem tud semmiféle olyan mennyei dialógusról, amelyben Antal is részt venne. A megbeszélés kizárólag a démonok és az angyalok között zajlik. A dialógus helyszíne egyértelműen a „levegő", és nem valamiféle egyéb égi tartomány. És nyilván sem ezek, sem más illusztrációk nem utalnak a remete olyan jellegű égiekkel folytatott beszélgetésére, amelyet azí archaikus népi imákból ismerünk. Azt hiszem, éppen ezért nem lehet egyértelműen a remete levegőbe emelését látni az archaikus népi imák „fölmene az Atyához, Fiúhoz és a Szentlélek Úristenhez" formulája kapcsán. Valószínűnek tartom, hogy ebben a szövegrészben nem kell egy valahonnan átszármazó motívumot keresnünk. Tánczos Vilmos érvelése is ezt sugallja: az apokrif imák sajátos logikáját látja megnyilvánulni akkor, amikor égi személytől származtatják a szent csodás erejét. Továbbá „fontos műfaji sajátosság az is, mondja, hogy az „érdemek" fejében kapott különleges hatalom ígérete - az archaikus imazáradékokhoz hasonlóan - párbeszédes formában, isteni személy szájából hangzik el. Az égi személy kiléte voltaképpen mellékes, a lényeg az, hogy a szerződés égi hiteles helyről származzék."

28 Az égiekkel folytatott dialógus tehát garancia arra, hogy a szent valóban csodás erő birtokában van. Ez a hivatkozási eljárás egyébként szintén középkori eredetű. Ebben a korban minden szerző igyekezett a forrásaiként illusztris személyiségeket, egyházatyákat vagy szenteket nevesíteni, hiszen ez az eljárás biztosította a narráció hitelességét.

29 Egy olyan formai elemről van tehát szó, amelyet Tánczos Vilmos elemzése műfaji sajátosságként, és nem tartalmi összetevőként értékel. A fentiekben megpróbáltam elválasztani egymástól a két Antal alakjához kapcsolódó attribútumait, és ennek nyomán rekonstruálni az összefonódás előtti állapotot. Fontos azonban elgondolkodni azon, hogy hogyan és miért fonódhatott össze a két kultusz. Annak tisztázása, hogy melyik elem honnan, melyik szent legendájából eredeztethető, segít felismerni az összefonódás mértékét. Azt 17