Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Szikszai Mária: Szent Antallal kapcsolatos archaikus népi imák

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Segít a veszedelmek idején A konstantinápolyi transzláció legendájában az ereklye szállítása során Antal megvédi a veszélytől a hozzá könyörgőket. Megszűnik a szükség A konstantinápolyi transzláció legendájában szó szerint szerepel az, hogy bármilyen szükségben szenvedők fordulhatnak hozzá, mert a remete érdemeiért teljesülnek a kérései. A fenti adatok nyomán úgy vélem, néhány attribútumról egyértelműen bebizonyítható, hogy nem a páduai szent, hanem a remete legendáihoz kapcsolódik. Ilyennek tekintem a betegségekre való mindenféle utalást. Tudjuk, hogy nagyon sok szenttel kapcsolatba hozható a betegek ápolása vagy gyógyítása. Ismerünk olyan legendát is, amely azt mondja el, hogy Paduai Antal imádkozott egy beteg rendtársa mellett, és az meggyógyult. Ám ez az epizód nem lehet mérvadó egy olyan századokon áthúzódó, európai léptékben mérhető gyógyászati jelenlét mellett, mint amilyent az antoniták révén a remete alakja körül kialakult. Egy másik kizárólag a remete legendáiból származó elem a démonok, ördögök és kísértések említése. Az egyiptomi remete attól vált híressé, hogy a visszavonulása idején megkísértette a gonosz, és ő ennek ellenállt. Mind az ikonográfiájában, mind a legendairodalmában egyik leginkább ismert történet ez, míg a páduai szent esetében semmi ilyen jellegű anyagról nincs tudomásunk. Hasonlóan a remete alakjához köthető elem a hajósok említése. A konstantinápolyi transzláció legendájában jelenik meg az a történet, mely szerint a hajó, amelyen a remete ereklyéjét szállították, nagy viharba került. Ekkor a hajó utasai könyörögtek hozzá, és ő megjelent a hajó vitorlája fölött, és megvigasztalta őket, mire a szél lecsendesedett. A remete érdemeiért kapott attribútum, mely szerint bármilyen szükségben szenvedők fordulhatnak hozzá, így jelenik meg az Erdy kódexben: „Oly zent malaztojjagot enghedot kedeeg ewneky az wr Ijten ew eerdemeenek nagy voltáért, Hogy vala ky vala myt ew tewle keerend akar mynemew zykfeegeben ottan meg leezen enghettethween."

20 (kiemelés tőlem, Sz. M.) Az elveszett tárgyak megtalálása már egyértelműen a páduai szent attribútuma lenne, ám itt is előbb elveszett „tagot", aztán vagyont említ a szöveg. Amenynyiben végtagként értelmezzük, nehéz lenne az elveszett „tagot" az elveszett tárgyak közé sorolni, ám minden további nélkül megtehető, ha tudjuk, hogy a beteg 14