Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Olosz Katalin. Unitárius iskolások karácsonyi és húsvégi veszekedő versei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. tak a rigmusköltészet különböző válfajaival, a folklórkiadványokból azonban csaknem teljesen hiányoznak. A XIX. század folyamán elsősorban esztétikai meggondolások miatt maradtak ki a gyűjteményekből, a XX. század jó részében pedig az esztétikai elvárások mellett fél-népi eredetük, írásos formájuk okán sem kerültek a vizsgálódások szemhatárán belül. Lényegében csak az utolsó két évtized kutatásai hoztak áttörést az említett műfajok tanulmányozásában. A kilencvenes évektől számottevő eredmények születtek a népi írásbeliség vizsgálata, a halottbúcsúztatók költészetének feltárása, a népi verselők, emlékiratírók munkáinak ismertetése és értékelése terén.

1 Dolgozatommal magam is a populáris kultúra szöveganyagának egy elhanyagolt műfaját, az ünnepköszöntő „veszekedő verset" igyekszem bemutatni. A „veszekedő vers" — Dömötör Tekla meghatározása szerint „a középkori disputa tréfás paraszti változata. A skolasztika kedvelt okfejtési formája volt a felhalmozott érvek vitajellegű szembeállítása, s a barokk iskoladrámákban is gyakori volt az ellenkező álláspontot képviselő személyek vagy allegorikus hősök vetélkedése. A népköltészet átvette ezeket a dialógikus formákat, melyeknek többféle változata is továbbhagyományozódott. A virágok vetélkedése mellett találunk tréfás veszekedőket is, ahol a szembenálló felek egymást ócsárolják. A részeges férfi és asszony veszekedése történhet bordal formájában, tréfás szópárbajt vívhatnak a vőfélyek a lakodalmi költészet keretei között, s a karácsonyi, húsvéti köszöntők során is gyakoriak a humoros veszekedők."

2 A lexikon-szócikkből nem derül ki, hogy Dömötör Tekla mire alapozza azt az állítását, hogy a karácsonyi és húsvéti köszöntők során gyakoriak a humoros veszekedők. A folklórgyűjtemények túlnyomó többségében ugyanis híre-pora nincs az ünnepköszöntő veszekedő verseknek. Szinte fehér holló-számba megy az a Húsvét másodnapi veszekedő vers, melyet Mailand Oszkár Eteden gyűjtött s a Magyar Népköltési Gyűjtemény hetedik kötetében tett közzé.

3 „E mysteriumszerű veszekedő verset" Mailand „Bertalan Elek etédi földmíves és megyebíró feljegyzéseiből" tette közzé. „Ehhez hasonlót sehol sem találok feljegyezve — írja a gyűjtő -, de hiszem, hogy ilynemű tréfás, a nép humorát jellemző ünnepi párbeszédek másutt is előfordulnak."

4 Mailand Oszkár megjegyzéséből két momentumra érdemes felfigyelnünk: egyrészt arra, hogy írott szöveget kapott az etédi földművestől, másrészt pedig arra, hogy Mailand az addig megjelent népköltési gyűjteményekben és publikációkban sehol nem találkozott a misztériumjáték hangulatát idéző veszekedő verssel. Abban sem tévedett Mailand, hogy az etédihez hasonló ünnepi párbeszédek feltehetően másutt is előfordulnak. Hamarosan maga is meggyőződhetett hipotézise helyességéről: Székelyföldi gyűjtésének második kötetében három veszekedő verset publikált volna, ha az első világháború nem vágta volna el gyűjteménye 144