Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Lukács László: A karácsonyi jászol, a karácsonyfa és az adventi koszorú megjelenése a szakrális térben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. kezdeményezése a bécsi arisztokrata- és művészkörökben már a következő év karácsonyán követőkre talált, de a karácsonyfa teljes bécsi győzelme az 1830 és 1840 közötti évtizedben következett be: 1842-ben azt írta a drezdai esti újság, hogy a karácsonyfa a legszegényebb bécsi családoknál sem hiányozhat.

20 Ferenc József 1860-ban a Bécs melletti Laxenburgból még a távoli Madeira szigetére is küldött karácsonyfát, a magát ott gyógykezeltető Erzsébet királynénak.

21 Budán és Pesten az első karácsonyfákat az erős német és osztrák rokoni kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata családokban állították az 1820-as évek végén. A karácsonyfa-állítás divatját a martonvásári grófnő, Brunszvik Teréz hozta Bécsből Budára: 1828-ban már karácsonyfát állított az általa alapított krisztinavárosi első kisdedóvó intézetben.

22 A nagyszombati óvodában Brunszvik Teréz korábbi budai munkatársa, Rehlingen Antal (1808-1834), az első „óvóbácsi" állított karácsonyfát, akinek német nyelvű naplóját a Nagyszombati Állami Levéltár őrzi. E szerint az 1832 őszén alapított nagyszombati óvodában már az első karácsonykor állítottak karácsonyfát: „1832. dec. 24. [...] Apponyi és Zamoyska grófnék [...] a fenyőfát feldíszítették, és ajándékokkal úgy teleaggatták, hogy az ágak alig bírták el, ehhez járult a plébános úrtól ajándékozott gyertyákkal való felékesítése, majd a fát az asztalra helyezték. A többi ajándékot, amelyet nem lehet a fára rakni, [...] három asztalra halmozták fel."

23 Három év múlva, a nagyszombati óvoda karácsonyestjéről (1835) egy névtelen szemtanú a Preßburger Aehrenlese című lapban számolt be: „Két hosszú asztalt, amelyeken száz tarka ruhadarab volt, egy aranydiókkal, mézeskaláccsal és kis viaszégőkkel gazdagon díszített, színes szalagokkal ékesített karácsonyfa választott el egymástól. Kétoldalt, nemek szerint elkülönítve, a terem hosszában egy-egy gyermeksor állt; egy harmadik asztal, a háttérben roskadozott a süteményektől és az édes nyalánkságoktól. A fiúsor élén állt a tanár, a lányokén a nevelőnő, készen arra, hogy az intézet vezetőnőjét és támogatóját, Apponyi-Serbelloni Teréz grófnőt fogadják."

24 Báró Podmaniczky Frigyes a Budapesti Hírlap 1884-es karácsonyi számában közzétett visszaemlékezésében, valamint 1887-ben kiadott naplójában is azt állítja, hogy a karácsonyfát drezdai születésű édesanyja, gróf Noszticz-Jäckendorf Elza, egy szász királyi miniszter lánya honosította meg Pesten 1828-ban. Podmaniczky Frigyes szép visszaemlékezéséből képet alkothatunk egy reformkori pesti arisztokrata család karácsonyestjéről: „Elérkezvén karácsony napja, hat órakor háromszoros csengetés hirdette a mi karácsonyfánk megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme s mi gyermekek - öten voltunk - egy szoba közepén elhelyezett nagy asztalon, mindegyikünk külön megtalálta karácsonyfáját s az a körül csoportosított különféle ajándékokat. Még most is előttem, lebeg e szeretetteljes kép, az apánk komoly, áhítatos magatartása, az anyánk jóságos tekintete, a repeső öröm a gyermekarcokon, melyeknek pírján megtört a viaszgyertyák halvány fénye. Az est az120