Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Szikszai Mária: Szent Antallal kapcsolatos archaikus népi imák

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Dicsőség Atyának, és Fiúnak, és Szent Léleknek: Miképpen kezdetben vala, most és mindenkoron, és örökkön-örökké, Ámen."

10 Megemlíti, hogy a Takács György által talált újabb öt változattal kilencre emelkedett a Szent Antal-ima változatainak száma. Hozzáteszi, hogy a pusztinain kívül mindenik az „Atya, kereszt, csudák... " kezdetű imával áll kapcsolatban. Első következtetése szerint a Szent Antalhoz kapcsolódó költészeti anyag az írott egyházi kultúrából fakadt (ebben az esetben a Szent Bonaventura officiuma a forrás), amely aztán a népi kultúra belső szabályai szerint került forgalomba. Továbbá úgy vélekedik, hogy ezzel egyszerre megtörténik az egyházi kultúra eszköztárától való eltávolodás is: a hivatalosan is terjesztett teológiai tartalom népi formában terjed, mint pl. a ráolvasások műfaja. Végezetül azzal a megjegyzéssel zárja, hogy „egy-egy kultúrelem (...) különböző funkcióban jelenhet meg az aktuális igényeknek, helyzeteknek megfelelően (legenda, népének, ráolvasás stb.)"

11 Elemzéseiben Tánczos Vilmos két alakító erőt vesz figyelembe: a népi kultúra logikáját és a magas kultúra, azaz ebben az estben a Szent Bonaventura hatását. Gyakran utal arra, hogy ezek az imák nem a középkorban, hanem a barokk korban keletkeztek, és úgy véli, hogy csupán szerkezetüket és logikájukat tekintve illeszkednek be a középkori eredetű archaikus népi imaszövegek közé. Vizsgálataimban feladatomnak tekintettem azt, hogy ezeken az eredményeken túlmenően az említett szövegek tartalmi elemzését is elvégezzem. Úgy vélem, hogy akkor, amikor a magas kultúra, azaz az egyház hatásáról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez a magas kultúra nem egy, hanem két szent kultuszát terjesztette, két egymást követő korban. A remete a középkor figurája, a páduai szent a barokk koré.

12 Különösen fontos ez, hiszen minduntalan találkozunk azzal az állítással, hogy az imák szerkezete, logikája középkori eredetű, miközben a főszereplőjük - első látásra - a barokk korban ismertté vált szent. Köztudott, hogy a Páduai Szent Antal kultuszát a barokk kor fokozta föl. Bálint Sándor így ír erről: „Antal tisztelete igazában a 17. század folyamán bontakozik ki

13 és válik hazánkban is szinte egyedülállóvá. Két forrásból illetőleg irányból táplálkozik: egyfelől a Balkánról, hódoltsági területről, Antal apát hanyatló tiszteletéből, másrészt a délnémet barokk ösztönzéseiből. Az Adria vidékén: Dalmáciában, Horvátországban, de főleg Boszniában, Albániában nemcsak a katolikusok, hanem a görögkeletiek, sőt a muzulmános is versengtek egymással Antal tiszteletében. Kleinschmidt elmondja, hogy a török asszonyok bosnyák példára ügyeikben, bajaikban misét mondatnak a tiszteletére, majd a sekrestyében letérdelve a pappal magukra rázatják a miseruha porát.

14 A török papok is ideküldözgetik híveiket, hogy a tiszteletére gyertyát gyújtva, Antal segítségét kérjék. Albániában a keddi Szent Antal misékre görög keletiek és mohamedánok is eljárnak."

15 Majd: „Elmondhatjuk, hogy a szentek seregéből Magyarországon Antal 10