Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Corol Artur: Altorjai Márton Miklós deák feljegyzései, 1702–1734

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Volt az Lelke mind Papnak, Deáknak, Megye Biráijnak, miért nem \лъъя^ Istenre mit Istentelenkednek." Egy héttel később a perbéli halasztással és mindenféle kifogással élő asszonyt a megyeszéke elmarasztalta.

10 1716. III. 20-án Mike Lőrincz ugyanazon prókátor által ismét perbe fogta Tölcséres Jánosnét. A megyeszéke a megyebírát annak a következő ülésen való bizonyítására kötelezte, hogy figyelmeztette Tölcséres Jánosnét, „üllyön alá az Székbe mivel el esett Személy" és hogy az asszony „az Templumban mást taszigált", a késve megjelent asszonyt pedig utasította a vád elleni védekezésre. 1716. VII. 3-án a megyeszéke megállapította: „Világoson comprobálá Mike Lőrincz Uram ... hogy Tölcséres Jánosné Rebekka, a Templomban taszigálódott, a Taszigálás pediglen volt az admonitio után, ergo visum est juri convincálódik ... mind az elé ülésért, s-mind az Taszigálódásért. Interim semel pro semper admoneáltatik az Constitutio szerént, hogy többé elé ne üllyön."

11 (Nem derül ki, régebbi vagy újabb vétkéért számított elesett személynek Tölcséres Jánosné

12 és az sem, hogy a figyelmeztetés pontosan mely egyházi szabályzatra utal. A constitutio ugyanis lehetett egy általánosan használt, de egy helyi egyházi szabályzat, rendtartás is. A főoltárhoz legközelebb - elől vagy fent - az egyházi emberek és tisztségviselők, a nemesek, a patrónusok, vagyis az egyház fenntartására legtöbbet áldozók és a többi előkelők foglaltak helyet, a főoltártól távolodóban a lófők, a gyalogok, a jobbágyok és végül a zsellérek, legtávolabb pedig — hátul vagy alant - a megbélyegzettek: az ülésrend egyébként a rendi társadalom pontos tükre volt. A nők, a leányok és a férfiak ezen ülésrenden belül ugyancsak el voltak különítve egymástól, a fiúk és legények helye pedig a karzaton volt, már amely templomban egyáltalán volt karzat. (A szolgálólányok kivételt képeztek, ők úrnőjük mellett térdepelhettek.) Az altorjai római katolikus plébániatemplom karzatát először 1711. IV 22-én említik.

13 Tölcséres Jánosné feltehetően altorjai születésű, a római katolikus vallásban nevelkedett asszony volt és a szabadokat megillető templomi helyhez ragaszkodhatott: menyei egyikének megszólítása - asszonyom - nem illette meg a nem szabadrendűeket. Tölcséres Jánosné már 1710-ben is özvegy volt, mert az „Alsó Temető Czinteremnek a bé kerittéséről" 1710. IX. 14-én készített tizedlési lajtrom margóján a következő megjegyzés olvasható: „Az második tízből restai Az Tőlcséresné."

14 1717. VI. 2-án „az Pater háza kőrűl való Megye Kertéit Tizedlék fel." + Tölcséres Jánosné keresztnevét a lajstromon áthúzták és fölé odaírták a + {Tölcséres) Péter nevét.

15 A legalább két fiút nevelő asszony szeretőt tartott, akitől teherbe is esett és talán azért maradt özvegyen, hogy el ne veszítse a férje vagyona fölötti rendelkezés jogát. Nagyobbik fia, Péter, 1717 táján már helyette viselte a közterheket, de hamarosan megnősült és feltehetően a legénykorában felépített, a középszeri össhől kiszakított telken álló házába költözött.

16 Kisebbik fia, az