Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Varga Éva Teréz: Remete Szent Pál fiai Pápán

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. sunk. A vezető szerep a pilisszentkereszti kolostoré volt. Ennek perjele mint a rend tartományfőnöke rezideált. Az első három rendfőnököt: Özsébet, Benedeket és Istvánt ide temették. 1294-ben kiadott szabályzata a vita communis szabályozta életüket. Magánvagyona senkinek sem lehetett. Az ajándékba kapott élelmet közösen fogyasztották el. A szerzetes az ajándékba kapott ruhát csak a perjel engedélyével viselhette. Szigorúan szabályozott volt a rokonlátogatás is. Csak egy társa kíséretével mehetett haza a szerzetes, s a megadott időre vissza kellett térnie. A betegek kivételével mindenkinek a közös hálóteremben kellett aludnia, beleértve a perjelt is. A betegek külön szobában voltak elhelyezve, s külön ápoló gondozta őket. Megszigorodott a rendbe lépés feltétele is. Egy év noviciátusi idő alatt a jelöltnek ki kellett alakítania végleges szándékát. Az idő letelte után vagy letette a fogadalmat, vagy távozott a rendházból. Mindenkinek abban a kolostorban kellett laknia, ahol a fogadalmát letette. Csak a ház perjelének és a provinciálisnak az engedelmével mehetett át másik kolostorba. A regulák ellen vétőket exkommunikálták. A szökevényeket elfogták, bebörtönözték, ruházatukat elvették, vagy csuklya nélkül, csonka kámzsában kellett járniuk.

12 A XIV. és XV. század a pálosok életében a megerősödés és virágzás kora. Magyarországon nem csak számban, hanem életszentségben is gyarapodtak. A Szentszék és az uralkodó támogatása, pártfogása a rendnek általános tekintélyt szerzett. Igazi népszerűségüket, mely az ország minden társadalmi rétegét áthatotta, a rend tagjai a maguk erényeinek, példaadó szerzetesi életvitelüknek és széleskörű, fáradhatatlan karitatív tevékenységüknek köszönhették. A folytonos háborúskodás, a természeti csapások, a pestis, a lepra nyomorúságaiban már magukban is isteni segítség keresésére utalták a szenvedő népet. A világi elemmel való gyakori érintkezés megszüntette a pálos rendben az elzárkózott, magányosságra törekvést. Bekapcsolódtak a haza dolgainak intézésébe, oktatással, tanácscsal és útmutatással hatottak a társadalmi viszonyok fejlesztésére. Minden módon arra törekedtek, hogy az embereknek hasznára és segítségére lehessenek.

13 Az a hallatlan emelkedés, amely a rend anyagi és erkölcsi helyzetében az Anjouk alatt észlehető volt, a Nagy Lajos halála után beállott trónutódlási zavarok idején, Zsigmond, Albert, I. Ulászló és V. László uralkodása alatt, ha kissé megcsappanva is, de tovább folytatódott. Mátyást, a nagy reneszánsz fejedelmet bőkezűsége, lelki derűje, szívós akaratereje és tudományszomja szinte predestinálta arra, hogy az egyetlen magyar eredetű és szívéhez annyira közel álló rendet emelje és fejlessze. Uralkodása alatt a kolostoralapításnak és adományozásnak újabb szakasza következett. A budaszentlőrinci kolostor Mátyás halálakor valósággal bővelkedett fekvőségekben, műremekekben és szellemi javakban. A rend tagjai között pedig kiváló szobrászok és festők akadtak, akik minden tudásukat és szabad idejüket a kolostor, főleg azonban a templom díszítésére fordították.

14 47