Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Felhősné Csiszár Sarolta: XVIII. századi úrasztal terítők a délvidéki és burgenlandi református egyházakban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Az egyik 1763-ban készült. Ez sajnos csak töredékesen maradt fenn. A másik általános vagyonleltárt 1808 és 1809-ben készítették. Ez utóbbi szerencsésen teljes egészében megmaradt a Tiszántúli Egyházkerület Levéltárában. A leltár az egyház textíliáit is tartalmazza. A készítése óta eltelt 200 év a textíliák szempontjából nagy tanulságokkal szolgált. Azokon a helyeken, ahol az egyházi térítőket mindig egy helyen, az ún. „egyház ládájában" vagy a templomban erre a célra rendszeresített szekrényben, vagy pedig az úrasztala zárt részében őrizték és őrzik ma is, ott többnyire nagy számban maradtak meg még XVII. és XVIII. századi textíliák is, bővülve természetesen a XIX. és XX. századiakkal. De ott, ahol nem volt ilyen állandó hely, ahol vándoroltak a textíliák egyházfitól egyházfiig vagy kurátortól kurátorig, ott bizony alig maradtak meg a régi úrasztali terítők. Az érdemi munka 1995-ben kezdődött, a kárpátaljai gyülekezetek összeírásával. A munkát 1998-ban a Délvidéken, a Drávaszögben (Horvátország) folytattuk. Itt is a vagyonleltár felkutatásával indítottuk a gyűjteményi összeírást. Ezen a vidéken a minden gyülekezetre kiterjedő vagyoni összeírást készítettek az egyházak, - két nagy püspöki vizitációra - 1817-ben és 1885-ben. Szerencsénkre, a vidék történelmi viszontagságai ellenére megmaradtak ezek az összeírások. Először Lábadi Károly feldolgozásában találkozhattunk velük az egyes falvak történeti leírásánál, az Istennek hajlékai a Drávaszögben I Budapest 1994./ című munkájában. Ez nagyban segítette a munkánkat, hiszen közvetlenül a háború után az iratanyaghoz különösen nagyon nehéz volt hozzáférni. Lábadi Károly munkája nyomán így Vörösmart, Csúza, Hercegszőlős, Sepse, Kő, Karancs, Laskó, Várdaróc, Kopács leltárait forrásként kezelhettük. Lábadi közli Bellye leltárát is, de ott nem végezhettünk felmérést, mivel a templom és az egyház teljes irat és tárgyi anyaga a háború áldozata lett. Bár a háború nyomai még érezhetőek voltak, az úrasztali készleteket többnyire együtt találtuk a parókiákon és a templomokban. A Drávaszögön kívül eső, de Horvátországhoz tartozó településeken, Haraszti és Rétfalu esetében az egyházközségekben meglévő helyi anyagra hagyatkoztunk. A szintén horvátországi Szentlászlón és Kórógyon, amelyek ugyancsak kívül esnek a Drávaszögön, a háborús dúlások miatt nem tudtuk elvégezni a gyűjteményi összeírást. Már jóval a munkánk elvégzése után, 2004-ben jelent meg Keresztes Dániel és Hamarkay Ede szerkesztésében egy nagyon komoly forráskiadvány, A bizalom pecsété alatt címmel, az Exodus Kiadó gondozásában amely teljes terjedelmében közli a fent említett két vagyonleltár hiánytalan anyagát. Ezekből a forrásokból még így utólagosan is sok értékes adathoz jutottunk az úrasztali térítőkre és egyéb templomi textíliákra vonatkozóan. Az úrasztalának megtérítéséhez a drávaszögi gyülekezetek már a XVIII. században is igen változatos alapanyagú és méretű térítőket használtak. A Délvidékre is eljutottak tót damaszt és gyolcsabroszok, itt is általános volt a vastag 468