Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Varga Éva Teréz: Remete Szent Pál fiai Pápán

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Varga Éva Teréz Remete Szent Pál fiai Pápán Ordo Sancti Pauli primi eremitae A magyarok által kezdettől fogva nagy népszerűségnek és szeretetnek örvendő pálos rend a XIII. században a remeteélet elterjedésének köszönheti eredetét.

1 A Mecsekben élő remeték nagyobb csoportját 1225-ben burgundi Bertalan/pécsi püspök Patacs mellett az „ireghi" Szent Jakab hegyen épített kolostorban telepítette le,

2 s regulát is adott nekik. Ezzel megalapította Magyarországon az első remetekolostort. Később az erdők által borított pilisi hegyek barlangjaiban lakó remetéket Özséb esztergomi kanonok csodás álma hatására gyűjtötte maga köré: az írott hagyomány szerint szerte az erdőben apró lebegő lángocskákat látott, amelyek hatalmas tűzgömbbé egyesültek. Az apró lángocskák a külön-külön élő remetéket, a tűzgömb a renddé egyesülést szimbolizálta. Özséb a tatárjárás után 1246-ban

3 a pilisszántói völgy hármas barlangjához vonult. Körülötte telepedtek le szerzetestársai. 1250-ben a Szent Kereszt tiszteletére a mai Pilisszentkereszten szerény kolostort emeltetett, kicsiny templommal. Ez a Szent Kereszt kolostor a Pálos Rend bölcsője. Általános szerzetesi regulául a patacsi kolostor szabályait fogadták el, s később egyesítették a két kolostort. Az újnak fejévé Özsébet választották a szerzetesek, s ugyanakkor elhatározták a rend megalakítását. A perjel 1262-ben néhány társával Rómába ment a pápai jóváhagyás elnyerése végett. Ott IV. Orbán pápa jóváhagyásával a rendjét a Kr. e. III. században a Thebais pusztán remetéskedett Szent Pálról nevezte el. A Szentszék 1308-ban engedélyezte az ágostonos regulát és pápai jogú renddé nyilvánította a pálosokat. XXII. János pápa 1319-ben megadta a rendnek a generális prior választásának a jogát is.

4 Az első remete: Szent Pál Egyiptom alsó Thebais nevű tartományában született 230 körül. Szüleit korán elvesztette, s tizenöt éves kora körül nagy vagyon birtokosa lett. Ennek egy részéből a szegényeket támogatta, maga pedig tanulmányokat folytatott. Nem nézte ezt jó szemmel gonosz és irigy sógora, kinél szülei halála óta lakott. Rá akarta tenni kezét az ifjú vagyonára. A Decius-féle keresztényüldözések idejében Pál elrejtőzött, de félt sógorától, hogy elárulja hollétét. Nekivágott a sivatagnak, ahol hamarosan egy hegy alatt mély barlangot talált éltető forrással, előtte élelmet adó pálmafával. Ezt a helyet választotta lakásául, melyet úgy megszeretett, hogy az üldözések megszűnése után sem hagyta el többé. Napjait Istennel töltötte imádságban és elmélkedésben. A pálmafa leveleiből készített magának köntöst, a forrás vize italául szolgált. Etellel a pálmafa látta