Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - P. Szalay Emőke: Ónedények a vajdasági református gyüleketekben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. áthajló két virágos ág díszlik. A száron látható egyszerű virágok és jellegzetes kihegyesedő virágszirmok a másik mezővári kanna virágindájára emlékeztetnek, így alátámasztják azt a vélekedést, amit ezen edény kapcsán akkor csupán a feltételezés szintjén fogalmaztunk meg, azaz, hogy ez a vári kanna annak ellenére, hogy jelzetlen, nagy valószínűséggel szintén Georg Frölich munkája. A harmadik kanna újból a karcagújfalui telepesekkel került Ómoravicára.

12 A fedelét vesztett edény formailag megegyezik az előzőkkel, díszítésében láthatunk eltérést, amennyiben a palást közepén futó széles sávban a fül két oldaláról középre hajlik a leveles, virágos inda, amelynek jellegzetessége, hogy a szárat kettős vonal jelöli, közöttük flechelt vonal húzódik. Ez a szármegoldás az előbb említett mezővári kannán is feltűnik. Az egyszerű, kissé ügyetlen levelek is hasonlók, de ugyanezt mondhatjuk az ötszirmú virágokról is. A sajátos elemek mellett még egy újabb motívumra hívjuk fel a figyelmet, az ágak végén lévő nagyméretű virágokra, amelyek sajátos négy szirma és a virág közepének keresztszerű tagolása, valamint a mellette lévő kisebb virág teljes mértékben megegyezik a békéscsabai evangélikus gyülekezet kannájának díszítésével.

13 Az ómoravicai kanna viszonylag hosszú felirata a talp felett látható. A békéscsabai gyülekezet kannáján a szájperem alatt elhelyezett Cabai eklesia felirat más kéz munkája, mint a karcagújfalui szöveg. Ez ismét azt mutatja, hogy sokszor idegen kéz véste a feliratokat. A moravicai edény a XVIII. század első felére datálja a csabait, melyen nincs évszám. Az ómoravicai gyülekezet évszám szerint negyedik hozott kannáján az évszám a talp felett bevésett, szintén gyakorlott kezet árul el a szabályos nagy antikva szöveg.

14 Díszítményét ugyancsak a fültől előrehajló két inda alkotja, végükön egy-egy nagy virág ül. Bár a díszítmény alapján ezt jelenleg nem tudjuk rokonítani, formája alapján bizonyos, hogy ezt is kassai kannagyártó készítette. A gyülekezet ötödik ónkannája már arányaiban eltér az előbbiektől, kevésbé karcsú, szélesebb alja miatt zömökebbnek tűnik, amit csak fokoz, hogy talpa fölött a kassaiak hangsúlyos eleme helyett vékony gyűrűk domborodnak. Testén nincsenek bordagyűrűk, helyette vésett vonalak tagolják a palástot. Bár kiöntőcsőrős, de fedelének billentője is eltér az általános kassaitól, gyűrűs gömb.

15 További sajátossága, hogy három karmos lábon áll. Vésett felirata nagyon rövid, 17 OM 88, amelyről úgy véljük, hogy az OM esetleg Ómoravica rövidítése. Az edény fenekén fenékrózsa, benne jelzés, amely alapján a győri Lederer Sámuel mester munkája. A kanna formája, arányai jó szakmai felkészültségű mesternek mutatják, akiről azonban a jegyén kívül mást nem közölnek a feldolgozások

16 (2. kép). A következő csoportot négy, 1807-ben készült edény alkotja. Elsőként az eredetileg német református egyházközség, Torzsa 1807-es évszámú kannáját vizsgáljuk. Ennek az edénynek a talpmegoldása különleges, ugyanis különálló, 456