Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Barabás Hajnalka: Az egykori Kézdiszék református egyházainak feliratos és díszített ónedényei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Barabás Hajnalka Az egykori Kézdiszék református egyházainak feliratos és díszített ónedényei 1. Az ónművesség kutatástörténetéről dióhéjban Bár a tanulmány témája nem kívánja meg a részletező kutatástörténetet, mégis úgy gondoltuk, hogy elengedhetetlen egy rövid, lábjegyzetszerű összefoglalót adni erről azok számára, akik az alábbiak elolvasása után szeretnének többet is megtudni az ónművességről. Az ónművesség problémakörével alig foglalkozik a romániai szakirodalom. Az eddig megjelentek

1 - múzeumi gyűjtemények vagy egyházi használatban lévő klenódiumok összeírásai, az ötvösmunkákkal együtt - katalógusok formájában láttak napvilágot. A cseh

2 és német

3 területek ónanyagát tárgyalók már kitérnek az edények jegyeire, a bélyegekre és a céhek vizsgálatára is. A magyar szakirodalom a XIX. század végén ismeri fel az óntárgyak széles körben elterjedt használatát és mint 'közhasználati eszközről' emlékezik meg több összefoglaló jellegű művelődéstörténeti munkában.

4 Teszi mindezt akkor, amikor az ónedények használata kiment divatból, mert felváltotta azt a mindenki számára elérhető, világos színű mázas kerámia. A későbbiekben is többnyire művelődéstörténeti és iparművészeti szempontok szerint kerültek „terítékre" az ónból készült tárgyak. Roth Victor

5 1908-ban egy rövid fejezetet szentel az ónnak, és Csányi Károly

6 lesz az első, aki már 1919-ben ónjegyeket is közöl. Az óntárgykutatásban a magyarországi szakemberek

7 a XX. század 70-es éveitől kezdik megjelentetni gyűjtő-elemző munkájuk eredményeit, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk a XIX. század végétől megjelenő értékes forrásközléseket

8 sem, amelyekben elvétve találkozhatunk az ónedények kutatását gyarapító adatokkal — gondolok itt a különböző leltárakra, hagyatékokban felsorolt ingóságokra, összeírásokra, vizitációs jegyzőkönyvekre

9 és egyebekre, melyek mindenképpen tájékoztatnak és új információt hordozhatnak. A hazai kutatás az ónt, mint anyagot, értékét tekintve is mellőzi, előnyben részesítve a nemesfémekből készült klenódiumokat, illetve azok készítőit, az ötvösöket. Mindez azért is lehetséges, mert az ötvösökről gazdagabb levéltári adat maradt fenn és az ötvöscéhek kutatása jóval korábban megkezdődött,

10 mint az ónnal dolgozók, ónból készült tárgyak kutatása. Eddigi levéltári kutatásaink alatt Erdélyre vonatkozóan nem találkoztunk saját céh működésének szabályza441