Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Kovács Mária: XVIII. századi ötvösmunkák a Sepsi református egyházközségek gyűjteményeiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Felirata és a tányér fenekén beütött mesterjegy, valamint egy 1895-ben, Antos János által a rétyi egyháztanácsnak írt leveléből kitűnik, hogy a család tulajdonában lévő tányért ajándékozta később az egyháznak. Mesterének jegye ovális keretbe foglalt GH betűk, és félköríves lezárású, téglalap alakú pajzsban kerék szerű formát az 1791-es évszám keretei, felette a 13-as próba, eddig ismeretlen mester munkája. Felirata az adományozás okára világít rá: „Budapesten 1851 július 26-án történt házasságunk emlékére a Rétyi ref[ormátus] egyháznak adták Rétyi Antos János és felesége Magyar Bényei báró Radák Kata.", azonban leveléből kitűnik, hogy az adományra jóval később került sor, 1895-ben: „(...) én Antos János és kedves feleségem báró Radák Katám 1851. július 26. Budapesten történt boldog házasságunk emlékére adjuk ezen — a családtól örökölt 103 éves tángyért/ ezüst tángyért, a Rétyi ev. Ref. Egyház Ur asztalára, azon forró óhajtással, hogy valamint mi már a jó Isten kegyelméből sokszor részesültünk az Ur Szent Vacsorában, és ebben mindég lelki szükségeink kielégítését és hitbeli meg erősítést nyertünk, úgy mások is hasonló áldást nyerjenek, s szent vallásunkhoz, hitünkhöz tántoríthatatlanul ragaszkodjanak."

11 A rétyi születésű Antos János az 1848-as szabadságharc kiemelkedő alakja volt, s miután 1851-ben a fogságból kiszabadult, feleségül vette báró Radák Katát, és Abonyba költözött. Annak ellenére, hogy távol élt szülőföldjétől, adományaival jelentősen gazdagította a rétyi református egyházat. A Sepsi református egyházközségekben fennmaradt XVIII. századi ötvösmunkák különféle díszítőelemeinek leírásánál jóval bonyolultabb feladatot jelent e változatos és heterogén eredetű mintakincs összegző értékelése. A kis számban fennmaradt tárgyanyag nem teszi lehetővé egy átfogó kép alkotását, ezért megpróbáltam az egyes alaktani csoportok jellegzetes ornamentikáját, adományozási körülményeikre és mesterükre vonatkozó adatait bemutatni. Jegyzetek 1 Kolumbán Vilmos: A Sepsi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei 17281790. Kolozsvár, 2005. 8-9. 2 Kolumbán V. i. m. 194. 3 Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Budapest, 1936. 46. ; Gyárfás Tihamér: A brassai ötvösség története. Brassó, 1912. 129. 4 Kolumbán V. i. m. 195. 5 Köpeci Sebestyén József: A sepsiszentgyörgyi református egyház régi klenódiumai. In Erdélyi Múzeum, Kolozsvár, 1945. 254. 6 Gyárfás T. i. m. 133. 7 Kőszeghy E. i. m. 261. 8 Kolumbán V. i. m. 26. 439