Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Varró Tibor: A Szent Patrik kultusz magyarországi vonatkozásai

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. nek. A régi faoltárt cserélték ki. Majd ezüst keretbe foglaltatta a képet. Sajnos az ezüstöt azóta beolvasztották. Zichy püspökkel veszi kezdetét az a gyakorlat, ami később hagyománnyá vált. A hagyomány szerint az oltár elé temetkeznek a papi méltóságok. Zichy Ferenc még életében elkészítette latin nyelvű sírfeliratát, és sírboltot készíttetett. A győri püspök halála óta többen is a kegykép elé temetkeztek. Szokássá vált, hogy végrendeletekben pénzt adományoztak a kép javára. Sokan alapítványokat hoztak létre, hogy miséket mondjanak a kegykép előtt az év egy adott napján. Többen is - az írek legnagyobb ünnepére, Szent Patrik halálának évfordulója alkalmára - a március 17-i ünnepségek fedezésére szánták adományaikat, megint mások gyertyatartót, örökmécsest állíttattak a szentkép elé. A kultusz harmadik megnyilvánulási formája abban teljesedik ki, hogy búcsújáró hellyé vált a győri székesegyház. 1897-ben a vérrel könnyezés 200. évfordulója kapcsán Zalka János győri püspök felvette a kapcsolatot a clonferti püspökséggel, amelynek hatására megélénkült az érdeklődés a kegykép iránt Írországban is. A kultusz mára Európán is túlmutat, hiszen Toledoban (USA, Ohio) is oltárt állíttattak a győri Szűzanya tiszteletére a győri kép másolatával. 1996-ban II. János Pál pápa is felkereste a győri kegyképet és imádkozott előtte. IX. Pius pápa 1874-ben teljes búcsút engedélyezett a székesegyháznak Szent Patrik ünnepére (március 17) és Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára (március 25). Ezt a kiváltságot 1968-ban VI. Pál pápa kiterjesztette mindazokra, akik az év bármely napján zarándokként keresik fel a győri székesegyházat, s a vérrel verítékező Szűzanya kegyképét. Fő búcsúja: március 17.

29 Szent Patriknak a harmadik magyar vonatkozása a szent élettörténetével áll kapcsolatban. Igen kevés tény áll rendelkezésre Szent Patrik életútjának megrajzolásához. A biztos információ két Szent Patrik mű alapján tudható, a Vallomásokból (Confession) és a Coroticusnak írott levélből (Letter to Coroticus). A VII. századtól fogva azonban születtek Szent Patrik életrajzok, amelyek közül néhányban található utalás Szent Patrik anyjára, aki állítólag rokonságban állt Szent Mártonnal. Szent Patrik egyik legkorábbi életrajzírója, Muirchú a VII. században még csak megemlíti, hogy Patrik anyját úgy hívták, hogy Concessa.

30 A XI. században keletkezett Háromrészes életútban (The Tripartite Life of Patrick) azonban már a következőket olvashatjuk: „Az apja neve Calpurnius, főesperes volt. Potitus volt a nagyapja neve, szerpap volt. Az anyja neve Concessa volt: frank származású, és Mártonnak volt a nőrokona."

31 A XIII. századból származó Leabhar Breac (On the Life of Saint Patrick) még tovább megy, amikor azt állítja, hogy Concessa Ochbas lánya, francia származású, és Mártonnak lánytestvére volt.

32 41