Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Szőke Anna: Útszéli keresztek Kishegyes település területén

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. ság szobrot. Felújították, egyszerű vas kerítéssel körül kerítették a Gálik- keresztet és már csak a nyomai maradtak a valamikori Welker-kereszt drótkerítésének. Legelhanyagoltabb állapotban ez az emlékjel van. Talán azért, mert több kilométer távolságra van a falutól. A kultuszhordozó rétegek száma napjainkra erősen megfogyatkozott. A múltban a szabadtéri szentelmények gondozását Szokola András hívő szervezte. Ő volt az, aki lovas kocsit biztosított a vödrök, létrák és egyéb kellékek szállításához. Évente több alkalommal kitisztították, körültakarították a keresztek környékét. Halottak napjára bemeszelték őket. Az ő elhalálozásával a gondozás rendszeressége megszűnt, a hívek, akik még magukénak érzik ezt a feladatot már idősek és képtelenek erre. így minden évben csak egy-két kereszt rendbehozatalára kerül sor. Ilyenkor adományokból megvásárolják a szükséges festéket és megkérik valamelyik szobafestőt, hogy szívességből fesse át a keresztet. A temetői nagykeresztet a Keleti temetőben tíz éven keresztül (1990-2000) Szőke Ferenc egyházképviselő és neje meszelték évente két alkalommal; húsvétra és Mindenszentekre. Betegség miatt azonban ez is elmaradt. 3. A keresztek tisztelete Az 1950-es évek végéig szokásban volt a nagycsütörtöki körmenet a Nyugati temetőben, a Kálvárián. A hívők a templomból a Kálváriára mentek csoportosan, körmenetben, sokan csak kint csatlakoztak hozzájuk, ahol keresztjárás ájtatosságot tartottak. Az ájtatosság este 6 órakor kezdődött és éjszakába nyúlt. Az éneklés és imádkozás elöljárója Szőke Vitusz volt. Nagypénteken délután három órától járták a stációt. A stációzásra adatközlőim még úgy emlékeznek, hogy az 1960-as években is gyakorlatban volt. Az is szokásban volt, hogy Mindenszentek estéjén este nyolc órától a hívők a Keleti temetőben a Nagykeresztnél gyülekeztek és imádkoztak, énekeltek elhunyt hozzátartozóik lelki üdvéért. Este hét órakor, amikor elharangozták az Úrangyalát, elindultak otthonról viharlámpával és gyertyákkal, kisszékeket, pokrócokat vittek magukkal a hívők. A sírokon gyertyát gyújtottak, a Jézuskánál mindenki elhelyezett egy szál gyertyát és betakarózva éjfélig imádkoztak. A gyertyák és a lámpák fénye segítette az imádkozást. Ezidőtájt még mindenszentek napján este nyolc órától éjfélig óránként harangoztak. A búzaszentelő körmenet is a keresztjárás szokásához tartozott. Április 25-én, Szent Márk napján tartották a mezőszentelést. Ezen a napon a könyörgő hívek a templomban gyülekeztek, s a reggeli hét órás szentmise áldásában részesülve indultak a falu egyik bejáratánál felállított kereszthez. A helyszínek évente cserélődtek. A falu három keresztjénél végeztek búzaszentelési körmenetet: egyik évben a Moholi úti Maimer keresztnél, következő évben a Topolyai útnál, a harmadik évben pedig a Kúlai úton. Ez a körforgás az óramutató járásával ellentétes 365