Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Szőke Anna: Útszéli keresztek Kishegyes település területén

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. eredményes, sikeres elvégzéséhez a keresztre pillantva Isten segedelmét kérték. A faluba bejövet hálát adtak Istennek, hogy épen, örömben térnek haza. Elhaladván a keresztek előtt keresztet vetettek, a férfiak leemelvén kalapjukat, fejfedőjüket, azt két kézzel mellkasukhoz szorítván a megfeszített Jézusra tekintve rövid fohászban a Gondviselő segítségét kérték úti céljuk megvalósulásához: Uram, Jézus, gyere velem és segíts meg utamon, vagy segíts meg otthonomban. E rövid fohász nem csak megerősítette őket hitükben, de istenfélő hitükre is emlékeztette. Félelem töltötte el lelküket, ha a keresztek előtt elfelejtettek keresztet vetni. Mélyen hitték, hogy akkor Isten megbünteti őket. 1. A keresztek felállításának rövid története Az első fakeresztet a falu újratelepítésétől számítva 27 év elmúltával 1796-ban állították fel a Verbászra vezető útnál. „... a Verbászi útnál fölálítattam azon köröszt fának minden nemű fön tartását magamra és Maradékaimra válalom, Némedy János."

2 A barokk kori szenttisztelet kültéri megjelenítése későn érte el a Délvidéket. Az átlagosan elterjedt szoborállítás a hódoltság után az újratelepített falvakban a XIX. században kezdett terjedni Nyugat- és Észak-Magyarországról. Nagy Imre esperesplébános volt nagy szorgalmazója a keresztek felállításának. 1819-ben Kishegyesen és határában „Isten Ditsőségére felállítatott Nyóltz Keresztfa." A településről kivezető utak négy körzetre (negyedre) osztották a falut. Mind a négy út a központban keresztezte egymást. Metszési pontjuk a templom mellett volt. Kelet felé a Moholi út vezetett. Országúti jelentőségű, hisz a Tiszával kötötte össze a falut. Nyugati irányba a Kúlai úton Zomborig közlekedtek a katonák, kereskedők, piacosok, vásárosok. A XIX. század közepéig csak rusztikus fakereszteket állítottak. E fakeresztek pléh Krisztusát a legtöbb esetben hajlított bádoglemez-tető zárta le, ún. esővető. A faluban nincs hagyománya a kézművességnek, a fafaragásnak sem. Ezzel magyarázható díszítőelem nélküli egyszerűségük. Napjainkban már csak két fakereszt áll a faluból kifelé vezető utak mentén. A kishegyesi hívek fontosnak tartották egyházközösségük támogatását. Ezt tanúsítják a keresztek fenntartásáról fennmaradt adomány-és alapítványi levelek. 1825. május 10-ről keltezett Kocsis József adománylevele. „- Mikor a nagy harang építetet annak az költségeire attam 50 forintokat - Mikor az oltár építetet annak az költségeire attam 50 forintokat - Az miniszter gyerekeknek 18-ft ára ruhát készítettem - Miniszter bakantsér 4 párér attam 6 forintot - Négy karszékér az sigrisgyében attam 6 forintot - Egy miséssipkáér fizettem 4 forintot 358