Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kinda István: „...az igazságot tanították, s azért tetszett, nem a pénzétt!” Szektásodási tendenciák a háromszéki protestáns cigányoknál

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. próbálták kielégíteni. Számos eset során figyelhető meg, hogy a vallási konverzióra a nők hajlamosabbak, több család van, ahol csak az asszony (és esetleg a kiskorú gyerekek) tagjai a szektának. A református férfiak inkább tartózkodnak a belépéstől, tartva az ismerősök megszólásától, értékrendjükben a vidám, zenés vallási összejövetelek túlságosan kifinomultnak, visszataszítónak, a Jehova közelgő királyságát hirdető házaló bibliamagyarázások pedig éppen szégyenteljesnek minősülnek. A családi katasztrófát elszenvedők csoportja mellett az áttérők helyzete gyakran deprivált. Ok vélhetően azért hajlamosabbak az áttérésre, mert könnyebb a faluközösség normarendszerével való szembeszegülés, vagy alávetett társadalmi pozícióból, magukra hagyatottságukból kívánnak közösségi kapcsolatba integrálódni. Az új vallási közösség erre kínál megoldást, célja a tagok folyamatos verbuválása és integrálása.

23 A jehovista cigányok és a jehovista vallási szervezet között szorosabb, személyesebb a kapcsolat, mint a református cigányok és a református egyház között. A református cigányok a hit gyakorlása tekintetében csupán formálisan tartoznak az egyházhoz, nem vesznek részt az istentiszteleteken. 3. Integráló hitközösségek? A református közösség atomizálódásával szemben a jehovisták mindig vallásuk kollektivitás-konstruáló jellegét, közösségük segítőkészségét, a rászorulókkal való szolidaritását emelik ki. Ennek felülvizsgálatára a 2005-ben több ízben lezúduló árvizek utólagos értékeléseit választottam helyzet-kontextusnak. Az öt alkalommal elárasztott nagyborosnyói lakosság a cigányok szegényebb csoportjába tartozik, akik a gödröknek is nevezett alacsony fekvésű faluvégen laknak. Ingóságaik egy részét májusban az ide rendelt katonaság segítségével sikerült kimenteni az árból. A vizek nemcsak házaikat tették több mint fél évre lakhatatlanná, de idei jövedelemforrásukat, a kész téglakatlanokat is elsodorták (kb. 3-400.000 téglát). Kérdéseim arra irányultak, hogy a krízishelyzetben megnyilvánult-e és hogyan működött a felekezeti, csoportközi segítségnyújtás (empátia), képesek voltak-e a cigány lakosságon belüli társadalmi-gazdasági egyenetlenséget átlépni a bajba jutottak megsegítésére. Tapasztalatom szerint a vallási intézmények — a személytelenebb református egyház magyar és cigány közösségei, valamint a Jehova Tanúi szekta - szemet hunytak a több tíz családot érintő katasztrófa fölött. A reformátusok éppen paphiánnyal küszködtek. Érdekes módon a jehovisták nem használták fel az adott lehetőséget egy esetleges tömeges hittérítésre. (A beszámolók alapján valószínűnek tartom ugyanis, hogy sok család elkeseredésében némi segély fejében hajlandó lett volna bekeresztelkedni.) A vizek által nem érintett falusi cigány lakosság reakciója - akárcsak a falubeli magyaroké — az árvizek kapcsán: „itt szerencsére nem volt!" A katasztrófa esetén a falusi intézményrend331